Vasárnap, 2010. november 21. (vakáció Andival, folyt.köv.)

Felmentünk mindahányan a Montmartrera, Maja, Adrien, Adni és én. Persze tudhattam volna, hogy nem találunk parkolót, pedig kétszer is megkértük a rendőröket, hogy engedjenek be a lezárt területre és fel is engedtek, de hiába, egy lyuknyi parkoló sem volt, végül valahol lent találtunk, babakocsi nem volt nálunk, ezért felcipeltük Maját (10 kg!). Jó volt lépcsőzni vele, jájj! Beültünk egy bisztróba, illetve kiültünk, mert úgy romantikus. Jó sokba kerül ott egy csoffadt kávé. Aztán Adrien és Maja leléptek. Maja elaludt a kocsiban és csak itthon kelt fel. Mi pedig császkáltunk. Bementünk a Salvador Dalí kiállításra, nagyon tetszett, pedig Dalít nem is szeretem annyira, de most ez tényleg tetszett.

Aztán lementünk Moulin Rouget nézni. Kívülről. :)
Onnan elmentünk az Operához, végül a Lafayette áruházba. Jó sok időt eltöltöttünk ott. Valami fantasztikusan szépen ki van csicsázva, kívül is, belül is. Mint a Harrods Londonban. De azért a Harrods elegánsabb, proccosabb. Vettünk marhaságokat, én 5 Euros pezsgős palackba töltött tusfürdőt, hintaló alakú gyertyát. Mást nem, pedig anyukámnak szeretnék majd ott venni valami karácsonyi ajándékot, már csak a csomagolás miatt is. Azért egy lafayettes csomagolópapír elég nagy flash (sznobéria, tudom). Aztán elmentünk a Vendom térre. Andit rávettem, hogy menjünk be a Ritz Hotelbe, csak azért, hogy elmondhassuk, hogy ott voltunk (sznobéria második felvonás). Aztán Andi rávett, hogy üljünk be egy teára, hiszen nem drága. Én az ilyen hülyeségekre vevő vagyok, be is ültünk. Levették a kabátunkat, elvitték. "Megágyazták" az asztalunkat, hellyel kínáltak. Én forró csokit ittam, isteni volt. Ezüst étkészlettel kevergettük a csokit/teát a porcelán csészékben. Andi teájára bársony huzatot húztak. Jól nézett ki. Fotózni nem mertünk, cikis lett volna. De azért mégis lőttünk egy fotót, de mi nem szerepelünk rajta. Loptunk cukrot, emléknek. :) Nekem a Ritz szálló nagy álmom volt, de Adrien-t ilyen marhaságra nem lehet rávenni, ő nem dől hanyatt az ilyentől. Csak úgy leírom, hogy innen indult meghalni Diana hercegnő, akit én nagyon szerettem.
Onnan hazajöttünk.