Íme:
Andi a baguettel.
Adri a baguettel.
Andi kérte, hogy csináljuk egy ilyen távolba tekintő távcsöves fotót is, csak éppen a bal szemét nem hunyta be, ezen majdnem bepisiltünk a nevetéstől, mikor rájöttünk, hogy ez így marhaság. Utána lőttünk egy valódi távolba merengő képet is.
Az Eiffel torony csúcsán azzal szórakoznak az emberek, hogy ráböknek, hogy hova valósiak és lövetnek magukról egy fotót. Mi éppen itt jártunk és qurvára viccesnek találtam, hogy én Pakisztánra böktem és az emberek csak lestek, mert nem nézek ki túl pakisztáninak. (Bocsánat a pakisztániaktól, hogy kigúnyoltam őket ezzel.)
Én nagyon szeretek menyasszonyokat fotózni. Ők különösen szépek voltak.
Andiról könnyű sztárfotókat készíteni.
Ismétlem: Andiról könnyű sztárfotókat készíteni.
Majának mindegy, csak szóljon a zenebona. A tangóharmónikás fiú is elbűvölte őt.
A családom.
A montmarte-i Salvador Dalí kiállításon is voltunk.
Én most nem rakok fel "szokásos" Dalí képeket pilinckalábú elefántokról, szájalakú kanapékról, olvadt órákról, csak ezt az egyet, ami szerintem nagyon érdekes és ügyes műalkotás.
Egy fémhengeren a művész önarcképe látható, ami egy légynek a tükörképe. Óriási!
(Bár ennek még utána kell néznem, hogy valóban önarcképet ábrázol-e az alkotás... bizonytalan vagyok.)
A Montmartre-ot hiába lepik el turisták, hiába érezhető az elüzlesediesedettség (anyám, micsoda szó!), a mai napig buja, érzéki, túlfűtött romantika.
Buxi, gyűjtök rá! :) 80 Euro a 23 órakor kezdődő előadás és még egy pezsgő sem jár hozzá.
A pezsgős ár 92 Euro.
A legjobb persze a "Menu Belle Epoque" lenne, kacsamájas előétellel, vagy homárral, majd St. Jaques kagyló, utána báránysülttel, végül kecskesajt (jaj, csak azt ne, forog a gyomrom a kecskeszagtól),
vagy Martinibe fojtott eper. Nyamm!
Párizsi metró, színházi műsorválasztékkal.
Folyt.köv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése