Játszótéri outfit

Elrikoltom magam, hogy induluuunk sétááálni és már futnak is készülődni. Az egyik sebtiben kirúzsozza magát és természetesen kizárólag szoknyában hajlandó öltözni (lehetőleg pörgősbe), másik gumicsizmát húz, mert szenvedélyesen szeret pocsolyákba ugrálni.

  

Bomlott agyállomány

Ma akkora szarvashibát vétettem olaszul, hogy lehúzom magam a klozeton. :/

Egyébként is ganaj a hangulat itthon...

Igen is meg nem is

Bejött, mert Andrej 6.30 körül kelt, persze az óra már ma már 7.30 körülit mutatott, de mégsem, mert Maja még most is alszik. 

La Perla 2. fejezet

Tamko is mesélte, hogy ők is láttak már házi szütyőből ÉS a hotel terülj-terülj asztaláról is jól bereggelizős embereket, de én ezt most megfejelem. :D

20 éves koromban, az akkori pasasom egyik haverja megkérte, vigye ki őt és frissen sült feleségét a reptérre, hogy elrepülhessenek Spanyolországba a nászútjukra, ők is ilyen jómódúak voltak, hát 1993-ban még busszal jártak az emberek "spanyolba" és emlékszem, az esküvőn a vőlegény a meglévő Audi autójukat átkötötte óriási piros masnival és csináltatott a menyasszony nevével egy rendszámot, én meg majdnem elájultam, kocsit kapott nászajándékba a csaj, gondoltam magamban, aztán persze leesett a tantusz.

Amikor kiérkeztek a reptérre és várták, hogy becsekkolhassanak, előkapták a batyujukat, leültek és KOLBÁSZOS SZENDVICSET kezdtek el majszolni. :D 

La Perla

Találtam egy új blogot (számomra új, mert úgy látom mindenki más ismeri, csak én maradtam le már megen'), hát isteni, végre újra hahotázhatok, hiszen én már alig nevetek, egysíkú és ingerszegény a hétköznapom és a hétvégém. 

A Mi ez a cirkusz már megint címűről van szó. Olvasom A szégyen c. bejegyzést és bevillant egy történet. Annak idején, amikor még felhőtlen szingli voltam, minden évben jártunk síelni. Mindig csapatostól. Volt egy alapmag, de ehhez mindig csatlakoztak újak is. Egyszer egy barátnőm jött a fickójával, aki igazából egy nős pasi volt. Mi többiek nem is értettük, hogy tud lelépni egy hétre a család mellől úgy, hogy ne bukjon le. Nem is sikerült neki, a felesége simán kiderítette, hogy vaj van a füle mögött, de ennek a szálnak a részleteire már nem emlékszem. A fickó elég jó helyeken tanult (jó nevű egyetem és pár külföldi is), elég fontos pozícióban dolgozó figura volt (külföldi nagynevű bank fontos részlegének vezetője), az az elegáns, nagy dumás, magasról jött és magasan lévő (= tehetős) fajta. Mi többiek akkor találkoztunk vele először, nem ismertük őt csak hallomásból.

Első reggelen történt. Mindenki levonult reggelizni. A fickó papucsban (Scholl félében), zokniban... és hozta magával az elemózsiás zacskóját. Én mondom, Olaszországhoz képest bőségesen volt mit reggelizni, nem a szokásos kávé és cornettót rakták elénk, hanem tényleg degeszre ehettük magunkat. A fickó kipakolta a magyar szalámit, májkrémet és már nem is emlékszem miket, de nem hantázok, tényleg kipakolt mindenfélét az asztalra. A csoportszervezőnk, aki nem mellesleg a legjobb barátnőm egyike meglátta, megforgatta a szemeit és a saját stílusában, amit sajnos nem fogok tudni leírni, mert itt csacsorásznak a gyerekek és apjuk is felébredt már, szituációkat kell megoldani (hol a gyerekek papucsa, miért ég a villany, halkabban, ne itt játszatok, hanem ott és a többi és a többi). Szilvi. Óh, Szilvi! Kicsattant, hogy na ezt már nem, ez egy hotel, van elég sokféle reggeli és bőségesen is, ne legyünk már ilyen stílustalan magyarok, hogy kis tarisznyából vegyük elő a szalonnát a hamuban sült pogácsával! A fickó megsemmisült. Nem tudta mitévő legyen. Pakoljon el, vagy egye tovább a hazait. Én is elsüllyedtem szégyenemben, egyrészt tényleg halál ciki volt, hogy elővette és szó szerint kipakolta a téli szalámiját mindenféle mással, másrészt a leteremtés is kínos volt, de mit lehetett volna tenni? Végig nézni, minden reggel a kis magyar reggelis szeánszát? Ha nem egy asztalnál ültünk volna, csak-csak, de így? 

Ez a hotel

Közben meg is volt az első balhé. Maja megharapta magát és azt mondta, Andrej volt. Apjuk lebaltázta Andrejt, hogy tilos harapni. Mire megint jött Maja már két harapással, de Andrej végig ott ült mellettem. Kész is a balhé. Aztán Andrej tényleg meghúzta Maja haját. Kész is a második balhé. És még csak 9.49 van.

Üres locsogás a semmiről

Tűvé tettem a lakást és sehol nem találtam a hegyezőt, amit ma vettem, hogy hegyesek legyenek a ceruzák. Evidens! (Erről a szóról mindig egyik kolléganőm jut eszembe, aki ezzel a szóval jellemezte a meglehetősen jól tanuló kislányára.) Eddig a szemceruzám hegyezőjével faragtam ki, de azt sem találom... Ez a lakás egy szénakazal. Még szerencse, hogy nem 800 nm-es, mert így is megbolondultam. Tisztán emlékszem, hogy Andrej lenyúlta, amikor pakoltam ki a bevásárlást (állandóan vásárolni és takarítani kell, ebbe bele kell csavarodni). Emlékszem, kezében volt és vitte magával, gondolom a gyerekszoba felé, mert addigra a nappaliból kitiltottam őket. Kerestem, kerestem és sehol nem leltem. Érdekes, hogy nem ment fel a pumpám. A gyerekszobát legalább háromszor böngésztem át. Kértem Andrejt, segítsen. Jött is, segített, de mégsem találtuk. Mire nagy nehezen bevillant a villanykörte a fejem tetején: a hűtő! Merthogy egyszer oda pakmoltam be a frissen vásárolt tamponokat és akkor sem találtam sehol. Láss csodát, igazam volt, ott volt a hegyező. 

Szerintem valaki forog a sírjában

Cipő halála óta kapom nagy Facebookról a híreket a Republictól és mit olvasok? Hogy április 26-án Gombán lesz koncertjük, sok egyéb művésszel együtt, mint például Zámbó Krisztiánnal, de azért az jó, hogy egyúttal 100 német juhászkutyának próbálnak gazdát találni.

29 hónaposan

Még, ha úgy lenne, hogy órákig kell taszigálni a match-boxot az autópályán, vagy gyurmázni meghitt békében az asztalon, vagy a szőnyegen hasalva a dominóból várat építeni, akkor talán nem nyavajognék, de nem így van, hanem percenként változik az óhaj, hogy mivel kívánnak játszani. Majával még csak-csak, hiszen ő már nagy, már szülői aggyal egészen felfoghatatlan idődimenziókat képes szépen játszani egy-egy játékkal, na de Andrej? Most érkezett el a "terrible-two" korba, alig bírom szuflával. Játszani alig lehet vele, mert igazából csak rombol, barmol és szeleburdi. Azért nem reménytelen a helyzet, mert ha nincs a közelében Maja, ha kizárólag csak vele foglalkozom, akkor rendes fiú ő is. Az óvodában is kifogástalan jó gyerek. Csak itthon, velem hepciáskodik. Persze az is lehet, hogy nem azon múlik a viselkedése, hogy két éveske, hanem így vezeti le a jó hangulatot, ami itthon uralkodik (kissé feszült vagyok...), mert ez nem olyan régen kezdődött. A téli szünet előtt még egészen kezelhető volt, persze akkor is lerombolta a kártyavárat, amit felépítettünk, de nem az volt a válasza mindenre, hogy NEM, amihez morgás, dobbantás, sikítás társul.  

Üres csacsogás az időjárásról

Reggel esőre ébredtünk. Reggeli után elkezdtem keresni az esőporgramokat, de persze nem találtam. Az aquapark pont most végzi az éves felújítást, az elvarázsolt kastély csak májusban nyit, a gőzmozdony is akkor indul újra. Bezsongott a fejem és kipakoltam a gyerekszekrényt, vonalzóval rendet raktam benne. Ebéd után nagyon szépen kisütött a nap, felkeredektünk (apjuk is!), irány homokvárat építeni. Ahogy kinyitottuk a kaput, eleredt az eső és két másodpercen belül a jégeső. A gyerekek jót csodálkoztak, ezért csak néztük, csak néztük és hála az ég, mert 2 perc múlva elállt és megint kisütött a nap. Elindulhattunk. Igaz, elég alaposan fújt a szél, hideg is volt, de mi mégis jó várat építettünk és jót fociztunk. A napnak még nincs vége, a délutánt még meg kell oldani. Ötletem nincs, mit lehetne még csinálni. Még egy homokvárat? 

Remeterák

Van wifi. Volt, aztán megszűnt, majd lett. Elég borúsan láttam az életet internet nélkül (madzaggal sem működött az én laptopom, csak az ósdi). Lényegében senkihez nem tudtam szólni. Megint vissza fognak szívódni a hangszálaim. Előre látom. 

Üres csacsogás

Egy éve még hanyatt voltam esve az óceánparttól, ma meg irritál. Nem maga az óceán, hanem a mindennapok egyformasága. Nekem a 8. kerület való, ott pezseg az élet. :D  Pedig most, hogy visszajöttünk egészen sokat beszélgettem. Lola B. anyukájával, megtudtam, hogy hol dolgozik és azt is, hogy a kis Lola síelni volt... gondolom a nagyszüleivel, mivel a szülők dolgoztak... de jó nekik!). Beszélgettem Ismael nagynénijével is, megtudtam, hogy Ismael már egész nap marad az oviban, nemcsak délig, igaz ő már három éves. Találkoztam a szír lánnyal is, megbeszéltük, hogy találkozunk a tarisznyás játszóházban, ahová ő is járt régen, de már nem megy, mert nem szereti, ha a gyerekei elkapnak valami náthát. Tegnaptól puszipajtik lettünk vele, amit nem bánok, mert nagyon jó embernek néz ki. Azon felül, hogy nagyon szép, végtelenül szerény, visszafogott és nagyon nyugodt, jó kisugárzása van. Most egyedül miatta vagyok szívesen Royanban. 

Amelievel is dumálunk. Már nem akadunk el a "hogyvagy? jóléste? jólköszi" háromszögben, de azért még mindig döcögünk. 

Nem valami jó a hangulatom, még nagyon izgulok, hogy mi lesz.

Használati utasítás:

Lola B egy cserfes, nagyon barátságos kislány. Maja osztálytársa. A szülei hipsterek, szimpatikus mindkettő, jó lenne haverkodni velük.

Ismael pedig Andrej osztálytársa. Apja nigériai, anyja francia. A szomorú az, hogy anyukája meghalt egy éve. A nagymamája mesélte el, akivel szintén jóban vagyok (amolyan franciául, próbálunk jóban lenni, de a beszélgetés nem jut messzire). A nagynéni egy vagány, helyes lány.

A szír lány kislánya Perla, kiscsoportos, tehát egyik gyerekemmel sem azonos csoportba jár. A szír lány gyógyszerész, csak itt még nem tette le a különbözeti vizsgát, így nem dolgozik. A férje orvos. Már négy éve nem járt otthon. Kemény! De ő jól érzi magát itt, jófej a férje. Társadalmi élete is van. 

Magamnak

Egy éve a TV-t ajándékozta el, most a babakocsit. Le lehetne szoktatni arról, hogy ne más farkával verje a csalánt?

Üzenet

Tamkónak üzenem, hogy két napja megvettük a Vadhattyúk című könyvet, de apukám azonnal lestoppolta és most látom anyukám kezében, már a 100. oldalnál tart és úgy néz ki, nem tudja letenni. Hogy én mikor kerülök sorra, ki tudja?!? :)

Ép ésszel felfoghatatlan...

... hogy mennyire sok förtelmes koszos ember, hovatovább nő létezik. Képes másfél éven keresztül úgy élni egy főváros koszos szívében, hogy nem mos ablakot, sem függönyt, sem a mosógép mosóporos tartályát, sem hűtőt, amin már ott vannak a sztalagmitok, sztalaktitek és sztalagnátok. Meg sem próbálja lemosni a vízkövet a tükörről, pedig nem ördöngösség. Összefirkálja angol idézetekkel az ablakot. Szülinapot ünnepel, szerpentinnel kidíszíti a csillárt és hónapokon keresztül nézi, nem szedi le. Nem porszívózik. Letöri a konyhaszekrény ajtaját és leszarja, beállítja a sarokba oszt' jóvan'. Letöri a lépcsőt, de azért jófej, szigszalagot ragaszt keresztbe, hogy arra ne lépjen senki. Kidobálni a saját üres üvegeit? Ugyan. 

Rákérdeztem, mikor volt utoljára nagytakarítás? Pislogtak bociszemekkel. Segítettem: függönymoság, ablakmosás stb. Nem, ők nem csináltak ilyet. A fürdőszobában a tükrön 2 centi vastag vízkő állt, rákérdeztem arra is, hogy ismerik-e a vízkőoldót. Ők szokták mosni, de hasztalan. Érdekes, nekem ma egyből sikerült, igaz hallottam egy fortélyt, az ilyen makacs vízkövet wc-kacsával le lehet ugrasztani. Elsőre!

A függönyök, ha szerencsém van, nem porladnak el a mosásban. Az ablakok feketék. 

A szerpentinre is rákérdeztem, szilveszteri bulit csaptak? Néztek a bociszemek, bután, nem értették a kérdést, nem válaszoltak. Ráböktem a szerpentinekre: ja, szülinap volt. Tavaly. Nem kellett volna leszedni a díszletet? - kérdeztem. Válasz nem jött, csak szájhúzgálás. 

De én vagyok az ostoba. Pár havonta rájuk kellett volna küldeni egy takarítónőt és kifizettetni velük. Unom a naivitásomat, a jó szívemet (vagy egyszerűen csak töketlen vagyok?). 

Képzeljétek!

Titokban hazajött a testvérem! És én már azt hittem nem fogunk tudni találkozni, meglehetősen el voltam keseredve. Legutóbb 2012. augusztusában találkoztunk az esküvőjükön, mi onnan visszamentünk csigát enni, ő pedig novemberben kengurut.

Most, hogy végre nemcsak a monitoron találkoztunk teljesen olyan volt, mintha semennyi nap nem telt volna el az utolsó háromdimenziós találkozás óta. 

Az úúúgy volt, hogy végre meggyógyultunk, és tegnap bejelentkeztünk Titihez, ő pedig mondta, hogy szeretettel vár ma, de jobb, ha délután három után megyünk hozzájuk, mert dolga van. Nem is sejtettem, hogy valamin sündörög. Délután kettő körül hallottam anyukámat, hogy szól, gyertek gyorsan, itt vannak Ádiék. Éppen aludtam, álmomból keltem fel, nem is értettem semmit, teljesen szürreális volt. Azt hittem valaki más Ádiék vannak itt, de közben tudtam, nincs más Ádi, még távoli ismerősünk sem, de ha lenne is, attól anyukám hangja nem lágyult volna el. Egy pillanatra azt is hittem, Skypehoz kell futni, de akkor nem sürgetett volna anyukám.
Senki nem tudta, hogy hazajön tesóm, csak a felesége. Akkora meglepetés volt, mint amikor a szüleim állítottak haza a külszolgálatból. Az sem volt semmi. Annak idején még telefon sem volt, csak levelezni tudtunk. Kézzel írott leveleket küldözgettünk. Heti egyszer! 

Szerencsére nem csúsztunk le teljesen Dénes kisbabaságáról. Hihetetlen aranyos fiús arcú kisfiú. 

Klisé

Hova máshova ülhetne be 1/4 tucat tyúk, ha nem az Ikeába? Persze dolgunk is akadt, nemcsak arról van szó, hogy elhagyott a fantáziánk. Nekem például új csillárt kellett vennem a nappaliba, mert a régi bekrepált (szerintem zárlatos, de ki tudja). A gyerekeknek pedig meglepetést, mert megszakadt a szívük, hogy elhagyom őket. 

Olyan jó a régi pajtásokkal találkozni és nagyot dumálni, de szomorú is, hogy nem lehetünk együtt, csak évente kétszer. A szüleim és a testvérkém hiányát meg sem próbálom leírni, lehetetlen. 

Utálatos honvágy! Utálatos szebb világ! 

Ha lenne rajtunk smink, selyemhernyóból blúz és frizura, jobban néznénk ki.
Ez így "ragazze acqua e sapone".

Bálna

Megmutattam Majának a tükörben, hogy milyen jó kis copfot kötöttem a feje tetejére.

- Nézd, milyen jó kis pálmafát csináltam neked! - mutattam neki.
- Bálnafa? - kérdezte elkerekedett szemekkel.

Fintor

Maja nagyszülei a világ minden kincsét megvennék a gyerekeknek. Szeretik őket kényeztetni. Most málnát kaptak csemegének. (Marokkóit. Egészen konkrét málnaíze volt.)

Maja füle még mindig félrehord: - Bálnát?  

Csapzott is, a szeme is begyógyult.