2010. november 13., szombat

Puy l'Eveque hosszú hétvége (folyt.köv., 3. rész)

Ma délelőtt elugrottunk Cahorsba. Pont napsütés volt, talán még a 20 fokot is elérte a hőmérő, így a piacot még jobban élveztem. Még kabátot sem kellett viselni, annyira kellemes volt az idő.
Találkoztunk a csütörtöki sajtárusokkal, megismertek, ismét kóstoltattak velünk sajtot, de most már nem dumáltak rá, csak elhülyéskedtünk velük egy sort.
Bementem egy csokiboltba és válogattam az idősebbik sógornőmnek egy dobozka pralinét és truffelt, mert tőle szokott kapni Maja ajándékokat, én meg már égek, hogy mi soha nem tudunk neki kedveskedni. Az ő legjobb barátja a csokoládé, ezért gondoltam, hogy ma mindenképpen azzal kedveskedek neki. 
Utána beültünk egy kávéházba. Pontosabban kiültünk a teraszára.
 
Ezt a hidat nem láttuk. Csak a piacon és annak környékén mászkáltunk. 
Továbbra is az a véleményem, hogy gyerekkel nem lehet úgy csavarogni, mint gyerek nélkül.
Ez nem fáj, sőt kellemes. Gyerekkel világot látni maga a boldogság.


Itthon kicsit le lettünk baltázva, hogy délre vártak minket ebédre, de még a telefont sem vettük fel. Én a telefonomat nem találom pár napja, nem mintha azon a telefonon kerestek volna.
Az ebéd valami mennyei volt! Rusztikus kenyér, apósom által készített érett kacsamáj, házisonka, saláta kacsahússal és kacsazsírral. Végül kis pudingok. Ezek közül én egyedül a házisonkát ehettem volna meg. Adtam a fogyókúrámnak nem egy pofont, hanem egy jó nagy seggberúgást.
És még hol van az este? Ha jól számoltam 20-an leszünk. Már készültek a falatkák, leveles tésztába tekert koktélvirsli, pogácsa(nak kinéző sós süti), surimi, sajttal megkent és feltekert sonkafalatkák, quiche lorraine-k, gyümölcssaláta, sós, ropogós miniatűr torták (ez is inkább pogácsa, csak éppen fodros a szoknyája).
Ez az este egy kulináris gasztroutazás lesz.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése