Csütörtökön kezdődött.
Leugrottunk apósomhoz a hosszú hétvégére Puy l'Eveque-be.
Maja a 300. km környékén hányt, hármat is. Pont Limoge környékén jártunk, így bekanyarodtunk a városba, mert muszáj volt őt átöltöztetni és kicsit kipucolni az autót egy bolt parkolójában. Sajnos babaöltöztetőt nem találtunk a boltban, de ilyen állapotban nem akartunk tovább autókázni, így a kocsiban öltöztettük át Maját és pucoltuk ki a lehányt babaülést. Szerencsére az átöltözés közben már sikongatott örömében és ugrált, mint egy leveli béka. Legközelebb nem nézünk dvd-t ("Gyerekdalok és mondókák" c. filmet) a kocsiban, feltételezem, hogy attól fordult fel a gyomra, valamint attól, hogy csokis kekszet etettek vele.
Após megint, mint mindig, vacsorával várt, ez nagyon jól szokott esni, mert soha nem felejtem el, hogy 2009. december 2.-án Franciaországba érkezve Majával, a kéthónapos újszülöttel, nem volt mit enni. Túlzok. Volt mit enni, de vacsorával nem vártak, sőt másnap délben ebéd sem volt, egész vasárnap éheztem. Az érkezés napján a dédinél aludtunk, mert átadtuk testvéremnek és a barátnőjének a mi lakásunkat. Egyrészt kicsi a lakás, másrészt gondoltunk romantikázni akarnak, hát hajrá! A dédinél volt az egyik unokatestvér a családjával, számszerűen négyen, szóval összesen jó sokan voltunk, de főtt étel az nem volt. Én pedig inkább a babámra gondoltam, mintsem reklamáljak élelem után. Nagyon éhes voltam, de túlzottan félénk, hogy szóvá merjem tenni. Még Adrien-nek sem mertem szólni, hogy éhezek és nem érzem magam otthon, hogy belenyúljak más hűtőszekrényébe. De egy idő után a dédi észrevette, hogy én nem viselkedek elég otthonosan nála és le is lettem szólva, hogy bezzeg a Flavia milyen szimpatikus, hogy ő otthon érzi magát. Hm. Általában lefekszik aludni és teljesen kivonja magát a társaságból. De ő nagyon politizál (szó szerint így mondja a dédi), ezért nagyon fáradt, muszáj aludnia. Rá például mindig mondják, hogy mennyire, de mennyire aranyos lány, de tényleg mennnnnyire. Csak én az egy év alatt 2 mondatot nem tudtam vele beszélgetni, de azért tényleg kedves lány, amikor köztünk van, ez tény (gondolom irigy vagyok rá, azért fikáztam kicsit). A többiek igen?
De mi ez? Egy kesernyés blog? Na nem! Vissza a jelenbe!
Apósnál tegnap sajtok és finom friss rusztikus kenyerek voltak az asztalon, mire megérkeztünk, valamint kacsa"???", ami finom, de nagyon sós is volt. Majának főzött zöldséglevest. Passzírozott levest kell elképzelni. Maja nagyon szereti. Apósom édesanyjánál evett ilyet legelőször, ott is nagyon szerette. Gondolom apósom látván, hogy ennyire szereti, készített neki. Sikerrel járt.
Apósom nagyon készült Maja érkezésére, beszerzett neki etetőszéket, teknősbéka készségfejlesztő játékot, ami egyben egy minibicikli is, az ágyacskáját szépen megágyazta, fölé egy zengőbongót akasztott, kis fluoreszkáló csillagokat ragasztott a plafonra, baba étkészletet vett. Fantasztikus! Nagyon jó érzés ez a sok törődés. Maja megtanult inni a szopókás üvegből. Eddig nem tudott, csak cicizni. A cumisüveget régen elhagytuk, mert mindenki rám ijesztett, hogy "cumizavaros" lesz (ez azt jelenti, hogy nem tudja majd használni a cicit és a cumisüveget, mert megzavarodik). Ledöbbentem, de Maja tudja használni a szopókás üveget, bármivel próbálkoztam eddig, nem jött rá a technikájára, legyen az Aventes pohár, vagy bármi más.
Ma délben a többiek főtt krumplis tojásrántottát ettek az elengedhetetlen salátával, sajttal, rusztikus kenyérrel. Én csináltam magamnak egy sonkás tojásrántottát, mert még mindig fogyókúrázom és nem akarok krumplirizskenényérédesség kombinációt enni.
Holnap piac, nagyon várom, mert nagyon szeretem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése