Én Andival szerettem nagyokat gyalogolni, csak valahogy a babakocsival nem szeretek. Mindig spekulálni kell, hogy merre menjek, hogy legyen járda (itt az agglomerációban mindig a járdára parkolnak az autók), hogy beférjek a metrón a kapun (mert itt nem köcsög ellenőrök vannak, hanem kapurendszerek, van ahol be sem tudnak ugorni a suhancok, mert persze próbálkoznának), Maját nem szeretem lekötözni a babakocsiban, de akkor meg feláll és hátra fordul, az meg balesetveszélyes, ja meg felszállni a hévre sem egyszerű, mert van egy-egy olyan ajtó, ahol két oszlop van, ott is sakkozni kell, meg mindkét babakocsink kereke valamiért szarakszik. A nagykerekűt szeretem, mert siklik, mint vajban a kés, csak mindig fel kell fújni, olyan, mint a bicikli. A másik pedig kiskerekű, az meg elkoszolódik és akkor kínlódás tolni, pedig Hauser, vagy mi a tök.
Szó, mi szó, babakocsival nem könnyű, de gyalogolni azért nagyon szeretek és tök buli, hogy akármennyi tilosat ettem, de nem híztam.
Szó, mi szó, babakocsival nem könnyű, de gyalogolni azért nagyon szeretek és tök buli, hogy akármennyi tilosat ettem, de nem híztam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése