Vakáció Gumigida Andi barátnőmmel

Először is, Andival tényleg olyan volt, mintha vakáción lettem volna.

Pénteken késő délután érkezett és aznap már nem mászkáltunk el, hanem csak a Carrefourba ugrottunk el élelmiszert venni. Jó volt, mert így egészen más megvilágításban láttam a termékeket, nem kellett rohanni és megfogdoshattunk mindenféle marhaságot, pl. karácsonyi ajándékcsomagokat, mint a csokikészítő készletet. Maja addig az apjával összekapkodta a fontos dolgokat.

Szombaton Adrien elvitt az RER állomásra (HÉV), mi pedig elmentünk az Eiffel toronyhoz. Pont a mi RER vonalunkon van.
A torony aljában tanakodtunk, hogy mi legyen velünk. Kígyózó sorok álltak a liftes feljáróknál, de még a lépcsős feljárónál is. Gondoltuk foglalunk a neten jegyet, akkor kikerülhető a sorba állás. Aztán fogtuk magunkat, egy életünk, egy halálunk, beálltunk a lépcsős sorba, az volt a legrövidebb. Fél órácskát álltunk sorba, mire a kasszához kerültünk.
Aztán elindultunk a lépcsőkön felfelé. Én nem izgultam, 2007-ben már fellépcsőztem, egyszuszra. Most meg? A 300. lépcsőnél meg akartam halni tüdőembóliában. És még csak az első emeletet sem értük el. Durván puding vagyok. Az elsőn hála az égnek lehet nézelődni, Andi pedig szeret is mindent megnézni, hát még, ha shoppingolhat is! :) A shopban egész végig az járt az eszembe, hogy most jól összeszedtem egy tüdőgyuszit, mert én hülye a számon vettem a levegőt. De végül mégsem betegedtem meg.
Az Eiffel torony nem egy érdekes látványosság, mégis 4 órát töltöttünk el rajta/benne.
Találkoztunk egy olyan párral, akik felcipeltek egy baguettet és azzal fotózkodtak, mi meg kölcsönkértük tőlük, mert állati jó ötletnek tűnt, így mi is lefotózkodtunk a baguettel. Andi ráadásul nagyon fotogén, elég jó kis fotókat lőttem róla. De ő is rólam. A téli kabátnak nagyon hálás vagyok, több fotón egészen vékonynak tűnök (magamhoz képest vékonynak).
Aztán egy pár meghallotta, hogy magyarok vagyunk és megkértek, hogy fotózzuk le őket. Így mi is megkértük őket, hogy csináljanak rólunk is közös fotót. A férfi azt mondta, hogy megejtjük. Erre én mondtam, hogy köszi, de teherbe ejtést nem kérünk. Nem értette, csak a lány, de nem tudta kezelni a poént. Nagyon cikis szitu volt. :) Kiderült, hogy a férfi olasz, csak kicsit beszél magyarul, de hibátlan volt a kiejtése.
Ők befizettek pezsgőzésre is, mi meg, ha már lúd, legyen kövér, kölcsönkértük a poharukat, csak egy fotózás erejéig. Mi nem akartunk az Eiffel torony tetején 15 Euroért pezsgőzni (4200 Ft/pohár, tescos pezsgőből).
Az Eiffel torony tövében továbbra is megszámlálhatatlanul sok a fekete minieiffeltoronyárus, nagyon sajnáltam őket. 1 Euroért adnak 5 darab műanyag fröccsöntött tornyocskát, de mégsem veszik tőlük sokan.
Ezután átmentünk a Champs du Marsra, mert onnan aztán igazán fergeteges fotókat lehet lőni. Voltak menyasszonyok is, le is fotóztattam Andival őket. Szeretek menyasszonyokat fotózni.
Végül elmentünk a Chaps-Élyséera. Még nem volt kivilágítva. Már jó késő volt, de mégis nyitva voltak a boltok, be is mentünk néhányba: Benetton, Naf Naf, Disney Store, Gap, Sephora stb. A Sephorában töltöttük a legtöbb időt, mert ki akartuk sminkeltetni magunkat. Engem ki is sminkelt egy fiú, eléggé tetszett is a munkája, de nem vásároltam meg a termékeit, mert túl drága volt. Pedig tetszett. A Sephorában minden gondolánál (így hívják, nem?) álltak sminkesek, gondolom ez egy módszer a zsebesek, tolvajok ellen.
Most a Givenchy Play parfümöt propagálták, táncosok adtak elő egy állati pörgős műsort, ott a boltban. Állati volt.
Aztán beültünk enni egy kis szendvicses-sütishez, nagyon finomat ettünk. Ez egy olcsó kis hely, semmi extra, tényleg csak finom szedvicseket lehet enni és péksütiket, de ide ült be két öregasszony, talpig elegánsban., nagyon finom kis kosztümben Az egyik nyanyán nercbunda volt, a másikon Chanel medálion, mintha most húzták volna ki őket az Elle magazinból. Olyan 70 évesek lehettek, így tippelem. Ők csak kávét fogyasztottak.
Miután megtankoltunk és újult erőre kaptunk ismét elindultunk és belebotlottunk a karácsonyi vásárba. Érdekes, hogy a világítás még nem égett a fákon, de a karácsonyi vásár már beindult.
Találtunk egy magyar kioszkot is, kürtöskalácsot sütöttek. Volt rendes magyar zászló, rendes magyar feliratokkal. Én odamentem hozzájuk üdvözölni őket. Remélem Adrien-nel is elmegyünk és veszünk egy kürtöskalácsot.

Ekkor már állati fáradt voltam, de nem találtam meg a metrót, ezért kikötöttünk a Concorde téren. Ott két (másik) nyanyát megkérdeztem, hogy hol a metró, hát nem volt messze tőlünk, de nekem már semennyi agysejtem nem maradt, hogy magamtól rájöjjek, hogy hol vagyok. Hazamentünk.
Ez volt az első nap.