Elviselhetetlen

Isten mentsen meg engem a kamaszkortól. Itt van nálunk unokatesóm kislánya. 13 éves. Nem eszik meg akármit, eszement kritikus, nyafka, unott, kedvtelen. Két dolgon jár az esze: a beteljesületlen szerelmen és a rongyokon. 

A baj az, hogy hasonló hülye gyerek voltam én is, csak kicsit később, szóval nem haragudhatok rá. 

De ettől még Isten mentsen meg engem a kamaszkortól!!!

Csendélet

Nyár

Tegnap volt a Zene ünnepe, Royanból egy nagy "dizsi" lett, játszottak klasszikust, jazzt, sanzont, rockot. Volt itt minden. A délutáni rekreáció során az tűnt fel, hogy 50 méterenként színpadot állítottak, gondoltam, itt lesz valami, de nem jutott eszembe, hogy a nyár első napja van és az ilyenkor megtartandó zenés bulikat fogják megrendezni, máshol pedig a múzeumok éjszakáját.

Nem fotóztam le az összes színpadot, fél 9-kor még korán volt,
még csak hangoltak, Maja viszont már nehezen bírta.
Délután már nem alszik, meleg volt, kimerült.

Találkoztunk pár csapat fiúval, lánnyal, akik házasodni készülnek.
Ők gumicukor-saslikot kínáltak, a gyerekek nagy örömére. 

Zsucc

Az a helyzet, hogy elkezdtek megszületni Andrej kortársainak tesói (azaz azon a fórumon szülnek sorozatban a lányok, akikkel akkor kezdtem csacsorászni, amikor Andrejjel voltam terhes). Ez megemészthetetlen.

Mesélik a fórumon a lányok, hogy nem túl könnyű két kisgyerekkel és micsoda akadályokba ütköznek, például a nagy menne pisilni a wc-re, de a kicsi meg éppen a cicin lóg.

Zsucc írta nekik: "Úgy látszik, Lányok már homályba veszett az én hajdani nyavalygásom a két gyerekről. :-) Persze akkor Ti még rózsaszín ködben úsztatok... :-P Szóval csak kitartást tudok kívánni! Lesz ez még rosszabb is, ugye BaoAdri? ;-)"

Én: "... hát Zsucc, én emlékszem, miket meséltél. De ez biztos abból fakadt, hogy sorstársak voltunk (A Kétgyerekesek, Hülyeférjesesek :D ).

Igen, amikor a kisebbik 2,5-3 éves lesz, na akkor lesz haddelhadd. De persze ez abból jön, hogy én szarul nevelem őket, nem vagyok erős, nem kiabálok eleget, illetve állandóan ordibálok. 

Persze, ha valaki két olyan áldott jó gyereket fog ki, mint amilyen Maja, akkor nyert ügye van. De ha kikap egy eleven rosszcsont kistesót, akkor az áldott jó Majája is büdös rossz kutyává változik. De ha mindkét gyerek tündéri jó gyerek, de van hozzá egy nem elhanyagolhatóan hülye férj, akkor is megette a fene az egészet. De ha gyerekek és férj is mind jók, akkor titeket Bartos Erikának hívnak és a gyerekeiteket pedig Anna, Peti és Gergőkének. :D"

iPad kontra laptop

Aki iPadról nézi a blogot, menjen át laptopra, hogy lássa a kakast és a kutya orrát is. Sajnos akárhogy szűkítem a szöveget, ezek iPadról nem látszódnak, pedig csinosak.

Érzitek mekkora költő veszett el bennem?
Vizsla kontra kakas. :D

Élhetetlen vagyok

Ma volt a tanév utolsó táncórája. Vittünk Marie Laurenak csokoládét Royan legszebb csokiboltjából. Maja választott, természetesen bíborszínű üvegcsuporban. A gyerekek kaptak egy-egy kóstolót, de ez semmi, mert én is kaptam. Isteni finomat! 

Andrejjel tánc közben a szokásos piaci túránkra indultunk. Azt hittem már nincs mit fotózni, már mindent megmutattam, erre tessék, ma itt volt a Sárkányfűárus! Kapaszkodjatok!

Fűszernövény fűszernövény hátán.

Egy csokor általában 80 cent volt.

De a csalán kerek 1 Euró!
Azt hiszem élhetetlen vagyok. 

Ez pedig a híres francia aperohoz.
Főétkezés előtt pár órával ilyesmiket nassolnak és hozzá iszogatnak.

A piac nyári dekorációja.

A lányok imádják, ahogy Rose táncol.
Ma láthattuk őt utoljára.
Rose annyira ügyes, hogy nem bírtam ki, gratuláltam neki.

Egyéb fotók a táncról

Annyira nagy élmény volt az év végi táncelőadás és annyira sok fotót lőttem, hogy most felpakolom ide a kedvenceimet, nézegessétek meg! 

Kicsik, esetlenek, de már látszik, hogy sejtenek valamit a balettból.

Róla nem sikerült jó fotót készítenem, az elején, közepén
nem kaptam levegőt, annyira csodálatosan táncolt.
Én azt hiszem, balett engem még ennyire soha életemben
nem ragadott magával, mint ennél a balerinánál.

Szeretek ugrós képet fotózni. 

Ők a 16 év körüliek, álomszépek, hihetetlen ügyesek!

És óriásiakat tudnak ugorni!

Jó, hát bevallom, ugrós képet nem nehéz elkapni, hiszen látszik,
hogy mikor futnak neki.

 

Az egyetlen kisfiú, még a hattyú halálán.

Középen Rose, 12 éveske sincs szerintem, de már szeptembertől az
École Nationale Supérieure de Danse de Marseille diákja lesz. 

Ducijucik is simán balettoznak, nemcsak a csontik.

Tom még mindig a kör közepén.

Tom begyűjti a tapsvihart. Róla sem sikerült tánc közben
jó fotót készítenem.

Ragaszkodtam a közös képhez. 

Annyira felpörgött, hogy még az utcán is végig táncolt.

Óda Magyarországhoz

Azt azért mégis muszáj elmesélnem, hogy a mai doki legalább 20 percet áradozott Magyarországról, sokat járt ott, ismeri a terepet (persze főleg a 12. kerületit). Eleve az is csúcs volt, hogy felismerte, hogy magyarul beszélek a gyerekekhez. Nagyon jól esett. Itt Royanban még nem találkoztam olyan emberrel, aki meglátogatta volna Magyarországot, csak olyanokkal, akik földrajzilag sem nagyon tudták hova tűzni a nyílvesszőt (mindig az online földrajzi játék jut eszembe) és még azt sem mondhatom, hogy agyilag sötétek lakják a várost. Gondolom Magyarország annyira kicsi pötty számukra, hogy nem pazarolják rá az arroganciájukat. 

A dokit idézve: "micsoda kultúra, micsoda építészet, micsoda operaélet, micsoda pompás fürdők, micsoda jó fej emberek..."

A doki szülei 8 éven át éltek Mo-on, ezért ő sokszor ment őket meglátogatni.

Semmi

Lenne mit mesélni, de nincs kedvem fröcsögni. A pasztell babaregény pedig szerintem unalmas. Ma is voltunk orvosnál, ma is voltunk bicajjal korzózni, a gyerekek beszálltak a kiállított vadászgépbe, kaptak vadászgépes kitűzőt, fagyi nincs, torokgyuszi, fülgyuszi, szemgyuszi, köhögés, láz van. Ilyesmik történnek. Nem is vagyok képes habos körítésbe ágyazni a "sztorit". 

Az idő viszont jó, néha perzsel a nap, de olyankor nem megyünk ki, megvárjuk az este fél 7-et, olyankor még nagyon meleg van, de már nem elviselhetetlen. Hogy a francba tudtam én 40-42 fok melegben létezni, nem tudom. 

Elhervadok

Én leginkább a forró nyarat szeretem, de van, amikor ez a forró már túlzásokba esik.

Hajnali ébredés

5.18 perc, Maja felébresztett, mert ő kialudta magát. Andrejnek még éjfél körül makacs lázat csillapítottam. Az én orrom is bekrepált. Maja persze újra elaludt, csak egy kis bújásra volt igénye. A baj az, hogy én most nem fogok tudni elaludni, így viszont már reggel is zombi leszek. Cseresznye a tortán, hogy szerda van. 

Fagyikról és nyavalyáról

Kötőhártya-gyulladásra ébredtünk. Andrejnek csúnyán összeragadt a szeme. Mehetünk orvoshoz. Pünkösd hétfőn hova máshova, mint az ügyeletre, aztán kereshetjük az ügyeletes patikát. Elötte még a rendőrségre is be kell ugrani, mert anélkül nem áll szóba az emberrel a patikus. 

Pedig olyan jó idő van, hogy tegnap már én is nagyot pancsoltam a tengerben, holott én soha, de soha nem megyek bele, mert nekem ez irgalmatlanul hideg. Tegnap háromnegyed órán keresztül pancsoltunk, állati jó volt, visszatért a gyerekkorom. Aztán mentünk crabe-ot vadászni (rákot), utána a gyerekek majdnem teljes békében homokvárat építettek, kicsit lasztiztak, a végén fagyit ettünk. Andrej leragadt a csokisnál. Maja az irreeális színűeknél. Most hupikék törpikéset kért, ami isteni vanília fagyi volt. Délután apjával rózsaszín fagyit evett, málnásat. Nekem még most is fura, hogy a fagyi ízét parfümnek mondja a francia. Én snickers fagyit nyaltam, mennyei volt (ahelyett, hogy hámozott lepkeszárnyat ettem volna... Rohadtul nem megy a fogyókúra... Én is nyugodtan nyithatnék egy blogot a zugzabálásról). Hazaindulás előtt még leültünk egy padra és néztük a panorámát. Elég csinos volt.  

Mosásról

Nem akarom, hogy szokás szerint örökre elvesszen a videó, mert örökre bekrepált a computer, ezért felrakom ide Maja táncát.

Maja 1.25-nél (a végét elrontották) és 4.40-nél. 

Mi ez, babablog? Az. A szennyest nem írom ide. Azon töprengek, hogy mi legyen, mossam ki, ahogy a szír lány javasolta, vagy maradjak koszosban? Vagy vegyek újat? Azt hiszem, a legjobb megoldás a mosás lenne. De akkor meg az a kérdés, hogy hol? Itt? Vagy otthon? A legkényelmesebb itt lenne, de itt néha oly nehéz, igaz már ott tartok, hogy bármikor kiteszem a lábam, ismerősbe botlok. Ma a strandon, tegnap a nézelődés közben, kétszer is. De azért nekem nagyon hiányzik Magyarország. 

Ja, ami nagyon cuki volt, hogy az előadás után Maja még az itcán is táncolt. A járókelők csodájára jártak. A fényképezőmön valamit nagyon elállíthattam, vagy csak egyszerűen vacak, mert nem sikerültek jól. Aztán eleredt egy alapos zuhi, de mi ketten hazafutottunk, kézenfogva. Ez bármilyen szennyest kárpótol.

Buli van Royanban

Kivittem a gyerekeket legelészni, de nem sokáig bírtuk, mivel 30 fok meleg van árnyékban, ráadásul rengeteg ember van kint, főleg a "Front de mer-en" (tengerrel szemben). A homokon papírsárkány röptető versenyt rendeztek, a sétányon vadászgépeket állítottak ki, van mit nézelődni. Gondolom a repülők nem mennek haza hétfőn, majd jobb időben megnézegetjük, sőt bele is mászunk, mert arra is van lehetőség, de mivel ez az első nap, így kígyózik a sor egy-egy repülő előtt.  

Nézőközönség a főtéren rendezett bulin, itt nem látszódik a tömeg.

Francia számokat muzsikáltak. Naná. :D

A hömpölygő tömeg az óriási sátorba bújt a meleg elől. Hiába.

Repülőgép motorja

Ennek a fotónak nem sok értelme van, de élőben azért elég jól megtáncoltatták őket.

A sárkányverseny.

Amikor egy ilyet meglátnak a gyerekek, muszáj vásárolni, de nem nekem. :D
Mindig lerázom őket, hogy majd a nagymama, mert ez a nagyik feladata.

Ügetőztek is egyet. Andrej ügyesen pedálozott, de az irányításra bagózott.

Maja ügyesen pedálozott és ügyesen kantározott. 

Első előadás

Kemény meló a balerináé. Összefoglalónak ennyit. :)

19,15-re mentünk a tett helyszínére, átvettem 5 kislányt, ők Maja csoporttársai az oviban. Én ma maradtam a kulisszák mögött, személyzetnek, felterelni és leterelni a színpadra, színpadról a kislányokat, enni-inni adni nekik, pisilni vinni, kivenni a sminkkészletet a kezükből, mert állandóan újra akarták magukat rúzsozni és púderezni :D, elfoglalni őket, míg a nagyok táncoltak. 8 órakor kezdődött az előadás és 10 óra után kecmeregtünk haza (a színház 3 perc gyalogútra van tőlünk). 

Kétszer léptek színpadra, mindkétszer tébláboltak, fogalmuk sem volt merre induljanak, mit csináljanak, a kulisszák mögött röhögtünk kínunkban, de mit ad Isten, mit nem? Óriási tapsvihart kaptak. Cukik voltak, ez tény. 

Én nem térek magamhoz, hogy Marie-Laure mennyire fergeteges műsort állított össze. Már az is óriási számomra, hogy egymaga betanított legalább 100 balettpatkányt (de volt kortárs tánc is) és mindent sikerült tökéletesen egyedül összehangolnia. Az nagyon cuki volt, amikor ő táncolt az egyetlen fiúval, aki most 7 éves. A fiúcska hihetetlen figura. Louise testvére (Louise Maja csoporttársa). Amikor Louise sírt egy sort, mert mégsem volt kedve fellépni, akkor a kis Tom odajött és megszeretgette, ölelgette, puszilgatta, nyugtatgatta, biztatta. Egyébként is sokszor jött lecsekkolni a húgát, hogy hol van, minden rendben van-e vele.  Én még ilyen testvérszeretet nem láttam, tényleg egyedülálló volt. Tom egy nyurga kisfiú, hihetetlen mozgáskultúrával. Imád táncolni és ez látszik is rajta. 

Fotózásból karót érdemlek, de ez azért szerintem jó lett, kár, hogy homályos. 

Ruha hátulról, nagylányok háttérben.

Maja viszi a sort.

A valódi princessz is óriási, hatalmas, gigantikus tapsot kapott.

Középen, majdnem Vuk-pozícióban ül.

Fellépés előtt Lola-anyu berakta nekik a Jégvarázst.

Most meg az a baj...

A szír lány megállapította, hogy lebarnultam és lelkemre kötötte, hogy kenjem magam napvédővel, mert bőrrákos lehetek. Az igazság az, hogy nem napozok én szándékosan, hétvégente déltől délután ötig biztos nem vagyunk a plázson, mégis látom magamon, hogy ennek már fele sem tréfa, és már én is gondolkodtam azon, hogy naptejjel kellene kennem magam, nemcsak gyalog arckrémmel. A szeplős arcom még helyeske volt (a szeplők, nem az arcom), de ez már sok, tényleg rendesen lebarnult az arcom és a kézfejem. 

A gyerekeket becsületesen és bőségesen kenem.