Koko clown

A gyerekek húsz percet bírtak a negyvenből a moziban, onnantól lebagózták a filmet. Hátra néztek, kérdezgettek, elmászkáltak, ficánkoltak. Nem csoda, ezek a rajzfilmek is túl művészire és kísérletire sikerültek. A gyerekeim még túl iskolázatlanok ehhez. Nekem tetszettek, a zenéjük is. Azért fél óra nekem is pont elég volt. 

Vajon miért nem többféle rajzfilmet válogatnak össze? Öt Kokot kaptunk. Sok.

Nem tudom beilleszteni az ízelítőt (grrr, blogspot). Tekintsétek meg. Nem kell végig.

http://m.youtube.com/watch?v=hyetrAePLTA

Nacionalisták?

Nagyon szeretem nézni a D & Co. műsort (lepukkant házakat, lakásokat újítanak fel egy hét alatt). A műsorvezető egy állat jópofa nő (dundus, aki tudja viselni kövérségét).

Rakják a parkettát. Egy percen belül háromszor is elmondták, hogy FRANCIA tölgy. Nyilván az jobb, mint a többieké és támogassuk a saját gazdaságunkat.

Week end

Apuka minden második héten ügyeletes, azaz minden második hétvégéje teljesen szabad, igaz a dolgos hétvégén sem kell megszakadnia, de tény, hogy nem túl jó, ha eltávolodik a lakástól, ennek ellenére az ügyeletes hét hétvégéjén nem jön velünk sehova, még egy háztömbnyire sem, de az egészben a szép az, hogy a szabad hétvégéken sem. Soha. Na jó, egyszer már jött, de morcos volt és teljesen osztályidegennek érezte a kirándulást, kiabált a gyerekekkel az autómentes városban, hogy ne szaladgáljanak (de ezt már biztos meséltem). A sima séták nem jutnak eszébe sem, ha elhívom, garantált egy "tökömtele" sóhaj. Amolyan franciás. 

Azért előfordul, hogy jó a kedve és elviszi magával az egyik gyereket. Az egyiket. Kettőt nem. Cigit venni és mivel más nem jut eszébe, bisztrózni. Jó franciához méltón. Na jó, mindig csak hantázok, tudom, inkább bevallom, hogy egyszer már volt két gyerekkel is sétálni a hetekben. Na az volt a meglepetés. Számára. 

Nyilván ő más szemszögből látja a dolgokat. Egész héten hajt, következésképpen neki jár a hétvégén déli tizenkettőig aludni. Minden hétvégén (szabad és dolgos hétvégén is, szombaton is, vasárnap is). Na jó, elő-előfordul, hogy már fél tizenkettőkor kimászik az ágyból. Én megebédeltetek, elpakolok, lerakom a gyerekeket aludni, délután kimegyünk, így ő jóformán este találkozik a gyerekekkel.

De nem rossz, mert este, ha van kedve, akkor főz valamit. Ha szerencsénk van, nem véres húst, hála nekem, hogy százszor elmondtam neki, nem szeretem a vérző cipőtalpakat, ezért ritkán próbálkozik. 

Azért jó ember ő. Tegnap, amikor elkapott a gépszíj és tetőtől talpig kitakarítottam, kedvesen mondta, hagyjam a fenében, úgysem lesz látszatja fél óra múlva. Éppen ablakot pucoltam. (PMS)

Csak mesélem a hétvégét

A moziról lemaradtunk, majdnem felrobbantam. Megint feltúrták az odavezető utat, pontosan, mint tavaly. Tökéletesen ugyanazt az útszakaszt. Ennél fogva jól elkeveredtem, szokásomhoz hűen. 7 perce elkezdődött a 35 perces mesefilm. Na majd holnap újra megpróbáljuk.

Szerencsére ma sütött a nap és képzeljétek, békében napozhattam három percet, amíg a gyerekek homokpogácsákat sütöttek a plázson mozizás helyett és két pogácsa között futottak egy-egy kört. Ezek szerint van jogosultsága a reménynek, egyszer majd felnőnek egymáshoz és szépen fognak játszani anélkül, hogy az idegeim ne feszülnének túl attól, hogy az egyik jobbra futna, míg a másik balra, vagy ne tépnék meg egymást egy plasztik tehén miatt, vagy az egyik ne durcázna, mint a szamár, míg a másik már hetedhét országon, ahol a kurtafarkú malac túr azon is túl... 

Végül sima gigantikus hiperben vettem nekik fagyit, vígaszdíjnak. Jó lett volna beülni valahová, mert én beülni nagyon szeretek, de a mozi környékén öt bisztróból öt zárva volt, pedig sokan korzóztak, tényleg szép idő volt.

Mosfőztakarít 2.

Az, hogy beüljek egy nem mesefilmre, elképzelhetetlen. Hozzáteszem, heti 20 perc TV-t nézek. Jó esetben. Na jó, a neten viszont túl sokat időzök. Megyek is, mozfőztatarítani.

Főzmostakarít

Tegnap este begyúrtam egy fél adag pogácsára valót, azzal, hogy reggel milyen jó lesz. Reggel ébredés után kiszaggattam, bevagdostam, lekentem tojással, szórtam rá sajtot (igen, grrr, ennyire és ekkora nihil) betoltam a sütőbe. Jó is lett, finom is lett. Most meg már fél 12, főzhetem az ebédet. Közben mosok, pakolok, söprök, porszívózok, felmosok, pakolok, teregetek, hajtogatok, pakolok, de minek? Fél óra és kezdhetem az egészet előlről. Főzmostakarít, főzmostakarít. Isteni! 

Azért ma elviszem őket moziba, mert a héten indult a Cine Minoche gyerekmozi a szomszéd városban. Két hónapig tart ez a program, szerdánként és hétvégente lesz hova menni. Úgyis sokszor esik az eső. 

Oilily

De mi értelme volt mindig, kizárólag és csakis Oililyt fújni magamra a Rinascentében, mikor otthon is azzal kezdtem a reggelt? Semmi, de semmi. Csak a megerősítés. Hogy mérföldekről szagolható legyen, érkezem, jelen vagyok, itt jártam. Most mit csináljak, én ilyen hűséges fazon vagyok.

1963-ban alapította a holland Marieke és Willem Oslsthoorn kreálta meg ezt a bohém márkát. 

Ilyen a hangulat Oililyéknél

Benetton for ever

Éppen spenótot főztem, amikor mi jött velem szemben? Hát ez:

Nem az egyik előző bejegyzéshez kapcsolódik! De mit csináljak, azóta is mindig szembe jön velem a téma.

Megláttam a Benetton hírdetését és bevillant a tinikorom. A szüleim éppen Rómában éltek, én pedig Magyarországon próbáltam leérettségizni (vért izzadtam). Minden vakációt a szüleimnél és persze kistesómnál töltöttem. Szülők dolgoztak, tesóm iskolában, én pedig csavarogtam. Szerencsére mindig akadt havernőm, akivel lehetett mászkálni. Az volt a fő hobbink, hogy bementünk a Rinascente áruházba és befújtuk megunkat parfümmel, de nem százfélével! Én kifejezetten csak Oililyvel (érdekes, Franciaországban még nem találkoztam vele). Aztán mentünk tovább és elkértük a szimpatikus boltokból a reklámanyagot, nevezetesen Benettontól is. Végigmentünk a Via Condottin, a luxus netovábbja utcában és volt pofánk bemenni a boltokba (Prada, Ermenegildo Zegna, Max Mara, a többire nem is emlékszem, pedig micsoda divatmajom voltam, hát persze oroszlán hókuszpókkal és oroszlán aszcendenssel mire gondoltatok?) és szó nélkül, nagyon is kedvesen adtak valamit, általában a kirakatba kitett fordított V-alakú erős kartonra nyomtatott reklámokat, nagyon egyediek voltak. Senki nem hajtott el, mert csitrik voltunk. Micsoda jó világ volt és mennyire vagány voltam. Ma meg? Pfff. A zodiákusom azóta megváltozott nyúlra és amőbára.

A reklámanyagok ma is megvannak. Régen a szekrénysor tetejére helyeztem el a nagyszüleimnél, mert náluk laktam. Vajon mit gondolhattak rólam? :D

Nincs semmi.

Se cím, se semmi.

b kontra v

Andrej, szuper cuki csemetemajom lepcsese be sem áll, a lépcsőházban szó szerint nem hallom a saját gondolataimat sem, azt meg pláne nem, amit a szomszéd néni mesél...

- Et boilàààà - megitta a vizet, már nem szomjas, gondoltam... rosszul: - még bizet!

Mamaszáj

A gyerekek miután kifürödték magukat, ki akartak szállni a fürdőkádból. Majának elege lett a locsolós játékból, már a haja is csupa víz volt. Miközben vettem ki a kádból, bariton hangszínnel szóltam Andrejnek, a dugófelelősnek:

- Andrej, kihúznád a gyufát?

Csak az olvassa: Jó képességű fehér bőrű gyerekeink

Csak az olvassa, remek cikk!

(Mondjuk, ha a védőnő elolvasná, még mindig nem értené, de azért mégis pattogok... még egy keveset.)

"Olvasom a Magyar Narancs igazán progresszív összefoglalását a bicskei általános iskolai integrációról. Az okos, átgondolt, kivételesen sikerrel kecsegtető helyzetről a jól fogalmazó PhD írását.

És hopp, itt is elszólás: a jobb képességű gyerekek. Akik a nem cigányok.

Azt gondolják sokan, és ezek már nem a Narancs-olvasók, hogy azokat nem is érdemes integrálni. Kár beléjük az energia. Egy nagy úgysem az egész ország, persze csak ha másokról van szó.

Te, fővárosi, nagyvárosi, agglomerációban élő olvasóm, te összkomfortos, hetente tankoló, Horvátországba járó, te mit gondolsz, a te gyereked mitől tanul olyan jól? Ebben az iskolarendszerben, az ilyen többségű, ilyen normájú társadalomban vajon miért nem teljesít az olyan?

De tényleg, mit gondolsz, mitől tanul jól a te gyereked? Sőt: jól tanul-e? Mert ha nem, azonnal ott a jóléti magyarázat, az ADHD, a részképességzavar és az autizmus. (Bocsánatáért esedezem annak, aki ezzel küzd, nem tartom kamunak, de ugye tudjátok, hogy önmagában az, hogy a ti gyereketeknél ezt felismerték, luxus? Ahhoz képest, akinek erre még a kulturális hátrány meg a szegényes étkezés okozta vércukorhiány meg énnemtudommi, de üres tésztát meg zsíros kenyeret enni évekig, ha egyáltalán, biztos nem lehet következmények nélkül.)

Csak nem mellette ülsz, amíg kiszínezi a tulipánt? Csak nem elmész vele a könyvtárba és a könyvesboltba? Csak nem tíz perc kocsival a könyvesbolt? És csak nem tudod, hogy mit kell egy könyvesboltban kérdezni? Hát csak nem elmagyarázod neki a százalékszámítást és (tankönyvvel a kezedben) a mohácsi vészt? Azért így könnyű.

Csak nem a tizenhat-huszonöt éves tanulási tapasztalatoddal tanulsz vele, mellette, helyette? Ja, és a te nyolc általánosod milyen általános volt? És nagyon odavagy, hogy fuvolázik meg tanulmányi versenyre megy a gyereked? Ahova Audival viszed?

Olvasol, és olvas ő is? Meglepő? Te tényleg azt hiszed, hogy a te Anzsi szemed fénye jó képességű? Jó képességű, de gyűlöltem ezt a jellemzést tanár koromban is, ez mindig azt jelentette, hogy engedelmes és sokáig ül a bármi fölött. (De a kedvencem: jó képességű, csak kelekótya/szétszórt/lusta.ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ! Van-e szülő, aki kimondja az igazságot? Átlagos, és még lusta is? Buta és lusta? Buta, ha szorgalmas is? És most elitgimnáziumról beszélek ám.)

És akkor integráció, felszaladó szemöldökök. És azt várjuk, hogy ha mi lehajolunk ama rossz képességűhöz, mi segédkezet nyújtunk a ménkű nagy jóindulatunkkal, akkor ők majd irtó hálásak lesznek, meg igyekvőek, pont mint a mesében, megkapták az esélyt, oszt’ jónapot, onnantól tiszta legyen a köröm, hegyes a ceruza, és 7:44 a 8:00. És persze mi ellenőrizzünk mindezt, ki más. Ezek a mi normáink, tessék, tessék alkalmazkodni.

Az hogy van, tényleg, hogy mi nyújtunk, nyújthatunk segédkezet? Nem érezzük pusztán ettől egy kicsit kényelmetlenül magunkat? Adjunk jogokat a kisebbségeknek! De ugyan kinél van a jog? Hogy van ez? Miből?

Hogy a francban van jogunk szemrebbenés nélkül elfogadni azt, amiből mi ilyen jólfésültek lehettünk?"

Forrás: http://csakazolvassa.hu/2012/09/20/jo-kepessegu-feher-boru-gyermekeink/ 

Tanuljunk fransziául

Maja beszélget Andrissal, kezében egy tál felszeletelt alma, az asztal felé tart. Andris követi, utánozza, mint mindig.

- Itt manzsunk, ez a diné. 

Manger [manzsé] azaz enni, többes szám első személybe nous mangeons [nu manzson], de az úgy nem stimmelne magyarul, tehát logikusan mi manzsunk mégpedig dîner-t [diné, a d betűt cukin kell ejteni, az é-t röviden], azaz vacsorát.

A valódi, profi francia tudorok nyugodtan javítsanak ki, én 22-es gyerekcipőben járok.

Babablog

Ma, amikor vártam Andrist az ovi előtt, láttam, hogy visszarohan a ruhafogasokhoz, teljesen egyedül. Az autóját felejtette ott (Burago matchbox, tesómnak üzenem) és emlékezett rá, hogy még reggel a dudutartóban felejtette (dudu, azaz rongyi). Egyébként mindenre azt mondja, nem tudooom, ha meg kell keresnie valamit, amit éppen elveszített.

.

Candy crush

Párbeszéd 2014-ben:

...

- Érdekes, nekem az 50. szint után jött a bagoly, miután hetekig álltam a vonat miatt.

2014-től kötelező lesz az óvoda három éves kortól: a lavina

Ilyen rejtett rasszista volt a fórumtársam.

"szóval jah...beadok az oviba egy kiváló értelmi képességű, jól nevelt gyereket, és kihozok egy idióta, neveletlen tahófalvit, de nem gond, lényeg, hogy szegény cigány purdé beilleszkedhessen...azon a pénzen amit én fizetek."

Foglalkozása szerint védőnő, fiatal, gyerekét otthon nevelő anya (nem kamuzok!). Már múltidő, mert kiléptem a fórumról. Nem kívánok ilyen társasághoz tartozni. A beszélgetés végén, ami folytatódott akkor is, amikor én már rég kiléptem és töröltem magam onnan, a "jóérzésű" nyomott egy delete gombot az egész beszélgetésre. Naná, felvállalhatatlan mindaz, amit leírt (leírt!), gondolom rájött, hogy ezzel meg- és leégette magát. Igen ám, de kiderült, hogy egy sokadik fórumtársnak, aki csak este látta a napi termést, estig nyitva maradt a laptopja és bemásolta az egész beszélgetést egy új fórumra. Védőnő erre nem számított. (Nekem kifûstölt az agyam, amikor olvastam a világnézetét, nagyon gyorsan leléptem, nem másolgattam.)

Rejtett rasszista, mert csak tegnap bújt ki a szög a zsákból, igaz eddig is el-elejtett fikázásokat cigányokról, arabokról. Persze, amikor az orrára pirítottak, szabadkozott. 

Nem akarom bő lére ereszteni, pedig cifrákat mondott, jól ki lehetne elemezni, amiket mondott, de már ez is sok ezen a felületen.

Tanuljunk franciául

Franciául Buddhát úgy írja a köznép, hogy bouda. A Wikipedia Bouddhának.

Bouda, mert az ou-t ejtik u-nak, egy d, mert mindent felaprítanak julienre (lásd frites, azaz rósejbni), a h betű eleve néma, tehát kiradírozták, kis b, mert a tulajdonnevek nagybetűvel írásával sincs kedvük bajlódni. 

Forrás: facebook főfalam. 

Jöhet a tavasz

Karácsonynak vége, szedegetik le a fényeket az utcákról, jöhetnek a szürke hétköznapok, egészen tavaszig. Ma gyorsan megörökítettem a kedvenc díszkivilágításaimat. Már amiről nem maradtam le, mert a karácsonyi falu mára eltűnt és a pálmafákra csavart fényorgiák is. Kár. Megmutathattam volna, de igazából a Vörösmarty téri karácsonyi piac sokkal nagyobb kunszt, nem maradtatok le semmi extrémről. 

Ma megvilágosodtam. Mintha Mohácson élnénk (lakossága 18604, míg Royané 18674) és onnan piszok ritkán tehetném ki a lábam, mert a főváros vagy jelentősebb város messze vannak. Például Bordeaux 124 km-re van tőlünk. Még azt sem lehet mondani mintha Gödön (18565) vagy Fóton (18968) élnénk és olykor-olykor beugranánk Budapestre. 

Az Atlanti-óceán partján lakni meglehetősen felkavarónak tűnhet, de nem az, mert nem járunk úszni, hajókázni, pecázni napi szinten, sőt télen vigyázni kell a gyerekfülekre, ezért aztán szélvédett területekre voksolok, amikor legelni viszem a gyerekeket. Megjártuk már kétszer az éjjeli ügyeletet fülfájással, nem akarok bérletet váltani az orvosi rendelőbe.

Próbálkozik a város, erölködik, rendez programokat, de... Na jó, nem akarok megint panaszkodni, szörnyű unalmas vagyok. 

1) A templomunk, Notre-Dame de Royan

2) Szarvasok farönkből

3) A korcsolypálya

1-2) Mandulafenyők

3) Miheztartás végett: kék, fehér, piros világítás az egyik körforgalomban a száz közül

4) Háttérben a templomunk, most piros ruhában

1) Nagyon csinos készételbolt

2) Műhóember. Andrej "n n n neeezsnek" hívja, 

ami eredetileg bonhomme de neige, fonetikusan bonommdönezs.

3) Minden nap kiszúrta a fényáradat a szemünket.

La Fenice

Ma reggel a bécsi újévi koncertet hallgattuk meg, este pedig a velenceit a La Feniceből*, az Arte csatornán. A szívünk majd kidurrant. Maja úgy látom fogékony, leül és hallgatja vagy táncol, néha közli velünk, hogy ez szép. Nem sűrűn hallgatunk klasszikus zenét, fejlehajtva bevallom. Pedig látom, hogy jót tesz a gyerekeknek, lehiggadnak tőle, még szélvész Andrej is. Ez lenne a megoldókulcs? Kipróbálom.

La Fenice idei újévi koncertje (klikk!)


A bécsit nyilván mindenki látta.


* Hugh Granttel volt egy butus film, a Mickey bue eyes, abban lőtték el többször a "the la trattoria" poént.

BÚÉK!

A fotókról, sorban:

1) Átjöttünk 2014-be. 

2) Tegnap nagy nehezen kibírták éjfélig, persze ők nem ezt állították, semmi esetre sem akartak aludni menni. Éjfélkor koccintottunk, aztán dodo a dudukkal. 

Kiderült, hogy a babapezsgő sem a mi világunk, pedig reménykedtünk, hogy jobb lesz nekünk, mint az özvegy pezsgője*. 

3) Bécsben kiltben táncoltak. Eredeti! 

4) Maja a szép ruhájában, amit alig birok lekönyörögni róla.

* Veuve Clicquot, La Grande Dame... Csak nagyzolok, soha nem ittam ilyet. Megkóstolnám én, még
a Dom Perignont is, hogy tudjam, miért vannak úgy oda, de egy egész pohárral nem. Egyszerűen nem bírom az alkoholt, ha az nem hasonlít csokis süteményre. Az egymilliárd buborékosat pláne nem. Nézzétek meg a Nőrültek c. francia remekművet! Kiestek a cipőtökből a röhögéstől, ha jó társasággal nézitek meg. Ha nem, akkor ócska. Absolument fabuleux a film francia címe.