Azt hittem eddig, hogy nem jon hazhoz vedono itt Franciao-ban, de a mult heten azt mondta a vedono, amikor mentem lemazsalni Andrejt, hogy o mar majdnem felhivott engem telefonon, hogy hazhoz jon, de mondtak a kolleganoi, hogy en jarok hozzajuk rendszeresen, nem kell kijonnie (a kozpontban van olyan 3-4 vedono, eddig mind szuper volt, csak egy volt hulyepics, fiatal, koromcipos, miss, aki azt mondta, csak idopontra lehet merlegelni menni, kozben meg kongott az uressegtol a kozpont, eppen senki vendeg nem volt ott mig en ott voltam naluk. A kolleganoje mondta elozoleg, meg Andrej szuletese elott, hogy barmikor mehetek, hiszen ismernek mar, nem kell randit kernem emiatt) . Jarok rendszeresen, mert sokaig ok voltak az egyetlen elo tarsasag, akikhez szolhattam, nana, hogy szivesen mentem.
Furcsat mondott a hetfoi vedono: azert akart jonni, mert tudja, hogy elvesztettem egy babat. Na mondom magamban, hol a racio ebben? Talan psziches segitseget nyujtani? Mert meg szules elott akart jonni. Nem firtattam. Azer jol esett a kedvessege.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése