Barbizon

Ma Barbizonban voltunk, hogy ne legyunk itthon. Delutan elindultunk Parizsba fagyizni egyet, en titokban arra gondoltam, hogy jo lenne a George Pompidou kozpontban kikotni, megnezni egy kortars kiallitast, de a kocsiban elkezdtunk hogutat kapni, igy a korforgalom utan hirtelen otletunk tamadt, menjunk inkabb a masik iranyba, a fontainebleau-i erdobe, ott biztos huvosebb lesz es nincs messzebb, mint Parizs (25 perc alatt oda is ertunk). Aztan menet kozben eszunkbe jutott, hogy irto sok volt a darazs, amikor par hete, Andrej szuletese elott ott jartunk. A hoseghez mar csak a darazsak hianyoztak volna. Gondoltam egyet es mondtam, kanyarodjunk le jobbra, Barbizonba. A dedi meselte, hogy az egy helyes kisvaros, sok festo lakott ott, mivel festoi a kornyezet. A varos tenyleg kicsi, de bajos. Egy szem erdekes utcaja van, ami beletorkollik a fontainebleau-i erdobe, ahol setaltunk is kerek 10 percet. 5 percen keresztul be es 5 percen keresztul ki, mivel babakocsival eleg nehez terepnek szamit egy erdo. Akarmilyen jo terepkocsink van. Igy visszasetaltunk az egyik bisztrohoz es fagyiztunk egyet. Volt egy nagyon trendi fagyizo is, szivesen fagyiztam volna ott, de nem volt csoki fagyijuk, anelkul meg fabatkat sem er a fagyizas, akarmennyire csucsmodell koncepcioval valositottak meg a fagyizot.  

De milyen felszines vagyok, a fogyasztoi tarsadalom aldozata, ilyen marhasagokrol fecsegek, mikor meselhetnek arrol is, hogy Barbizon tenyleg sok XIX. szazadi festonek adott otthont es foleg ihletet.

Theodore Rousseau, Jean-Francois Millet, Corot es masok, de errol most nem irok, mert Andrej bog es en ezt nem tudom hallgatni, fel kell vennem es ringatni a feneket.

Vegul hazajottunk.

Barbizon egyik testvervarosa Szentendre. Orulet!

Andrej tenyleg bog, megyek.