Heidi for ever

Majával Heidit nézni isteni jó dolog. Gyerekkoromban Heidi volt a mániám, fej fej mellett Maja, a méhecskével. 1976 körül járhattunk és japán adaptációt vetített a televízio Kelet-Berlinben, micsoda jó világ volt!

Andrejnek is tetszett, csak azért kezdtem Majával, mert emlékeztet az akkori önmagamra, pont akkora lehettem, mint most ő. Ha kisfiú lettem volna, biztos a Tom Sawyer lett volna a kedvencem. Mondjuk kislányként is szerettem.

Amikor rázendítettem, hogy huhú, de finom lehet a forrás vize, literszámra innék belőle, Andrej is mondogatta, hogy ő is kér belőle és menne Péterrel és a kecskékkel fel a hegyre. Megígértem neki, hogy elviszem oda. Azért így nagyon jó, hogy a gyerekekkel lehet álmodozni.

A mai világ meg... Hócipőm tele vele. Igazából ma nincs ok panaszra, sütött a nap, így kihasználtuk a hideg szél ellenére is. Délelőtt könyveket vásároltunk, és ajándékot Dénes újszülöttnek (élelmiszert is, de ez már-már olyan, mintha az időjárásról beszélgetnék, brrr). Én már megvettem az én részemet, de most a gyerekek "vásároltak", ragaszkodtak hozzá, hogy ők is gondoskodhassanak ajándékról. Komolyan napi többször elregélik, hogy mennek Déneshez és visznek neki ajándékot. Nem mondom el, mit, hátha olvassa Dénes is, akkor meg nem lenne meglepetés a meglepetés. Mindenesetre nem 0 hónapos ajándékot választottak maguknak.

Délután csak homokozni voltunk. A játszótereken itt nem divat a klasszikus homokozó, én eddig csak a párizsi Luxemburg kertben (park) láttam, igaz ott többet is. Nekünk itt van a pofánkban ez a túlméretezett homokozó, nem rossz, ha semmi ötletem nincs, hogy hova induljunk, akkor a homokvár mindig jól jön. :)

(Hogy fikázzak is egy kicsit, amikor a gyerekek felébredtek a délutáni alvásból, apuka beteget jelentett és lefeküdt aludni... Büdös ez nekem.)