Délben csak a szír anyuka és én loholunk az ovi felé, a többiek már kötelességtudóan 5 perccel előbb érnek a kapuhoz. Mi sem késünk, csak csontra kiszámoljuk az időt. Úgyis mindig várni kell a gyerekekre (jó kifogás sose rossz).
Vele már elég jóban vagyok, olyannyira, hogy ma női praktikákról tartott kiselőadást. Ő egy gyönyörű szép, szerény és végtelenül kedves nő. Elég rémes akcentusa van franciául, mint ahogy nekem is, bár tegnap egy nagyon elegáns és kedves idős hölgy nagyon megdícsérte a nyelvtudásomat. Azért én ettől függetlenül tudom, hogy hol a helyem
A marokkói lány próbál vele bratyizni, de ő túl harsány, a szír lány pedig láthatóan nem vevő erre (dumálj nekem arabul valamit, kérte a marokkói nagyszájúan, majd ő megmutatja, hogy érti azt az arab akcentust is). A marokkóiról majd máskor, mert ő is megér egy misét bejegyzéstt.
A szír lánytól egyszer csak elkezdtem olvadozni, ahogy csacsorászott. Nagyon simulékony karakter lehet. Azt ragozta negyed órán át, hogy a férfiakkal mindig kedvesnek kell lenni, tilos házsártoskodni, mert azt nem szeretik. Pont úgy, mint ovis koromban, amikor valaki nagyon kedves volt velem, elkezdtem ellágyulni a hangjától és csak helyeseltem, bólogattam, hallgattam a kiselőadását. Olyasmi állapot, mint amikor az ember majd elalszik és két percen belül valóban elalszik, vagy amikor Nutellát eszik :), vagy gondolom a gyerek érzi ezt, amikor anyja ringatja, dédelgeti. Szó szerint fizikailag éreztem a fejemben és vállövnél az ellazulást. Színtiszta jógaóra volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése