2011. február 26., szombat

A Nagy Párizsi Tehénkiállítás

Mi ma a Nagy Párizsi Tehénkiállításon voltunk (Mezőgazdasági Kiállítás), de nagyon rossz volt, mert utolsó előtti nap van, hát azt a tömeget, ami ott volt?!?!? Szerintem Franciao. össznépessége jelen volt. Még a gyarmatok is. Rettenetes volt. Nem lehetett lépni. Az élelmiszer pavilon tetején parkoltunk, tavaly ott nem voltunk, pedig marha jó kis pavilon. De láttuk, hogy baromi sokan vannak, gondoltuk gyerünk a tehenek pavilonjába, ott nem lesznek sokan. Zuhogott az eső, ezért a lovak pavilonjába menekültünk be tehenekhez menet közben, de a lovaknál már tavaly is annyian voltak nyitónapon (!), mint a heringek. De így legalább nem áztunk. Megnéztünk két csacsit, pár lovat, aztán onnan is szó szerint kimenekültünk. Át a növények (virágok, almák stb.) pavilonon, araszoltunk a tehenek felé. A tehenekhez egy hatalmas függőfolyosón lehet eljutni, aztán leláttunk a főpavilonra, a tehenekre (valamint malacokra, bárányokra stb.) és elhűltem. Felfoghatatlan tömeg, de bemerészkedtünk, mert Majának mindenképpen meg akartuk mutatni, hogy a tej honnan érkezik. Hogy, nem, a tehén nem én vagyok! A tehén egy négylábú, kétszarvú, múúúúú-t ismételgető állat, akinek a tejet köszönhetjük. Pontosabban a tehéntejet. 

Maja meg is simogatott néhányat, de csak félve, kacérkodva. 

Ebben a főpavilonban egyszer csak elege lett Majának és sírni kezdett. Gondoltuk éhes, hát vettünk neki gyorsan ennivalót. Evett is, de mégis sírt tovább. Innen is kimenekültünk, mert gondoltuk fölösleges idegesíteni őt ebben a zsivajban, tömegben. Más gyerek is sírt a babakocsiba, ahogy elnéztem, de a szülők bagóztak rá. 

Visszamentünk az élelmiszer pavilonba, mert rájöttünk, hogy ott voltak a legkevesebben. De mire visszaértünk, ott is zsúfoltság termett. Mondtam, hogy legalább 10 percet maradjunk, oldalt, ahol nincsenek "túl sokan". Vettünk magunknak szalámis szendvicset, valami isteni finom volt! Aztán találtunk egy standot, ahol 4 szalámit adtak 10 Euróért, vettünk is. Ezek nem rendes téli szalámik, hanem francia rusztikus szalámik. Mogyorós, zöld borsos, fekete olajbogyós, comte sajtosat vettünk. Adrien vett még egy baufort sastosat is. Mindet felnyitottuk itthon, azaz felvágtuk. A mogyorósban tényleg ott van a valódi földimogyoró, a borsosban a bors, de ilyet otthon is lehet kapni, a sajtosban a sajt, az olajbogyósban az olajbogyó. Mind nagyon finom. Csak úgy, magában ettük. Én egy kis kenyérrel is, sajttal (comté), Adrien szerint ez szentségtörés. Szerintem nem, pláne, hogy a kiállításon is lehetett kapni sajtos, szalámis szendvicset. 
Nagyon tetszett az élelmiszer pavilonban, hogy rengeteg olyan kiállító volt, ami a vendéglátásról szólt, rendesen le lehetett ülni a kockás terítőhöz és regionális ételeket lehetett rendelni, megkóstolni. Mindenhol teltházasak voltak ezek az étteremre hasonlító standok, pedig nem 5-6 asztalt kell elképzelni, hanem 20-50 nagyságrendűt. A "huitre", azaz osztrigás standnál volt csak 10 asztal, na az is tele volt, ott fogyasztották az osztrigás Miciket az orrom előtt, a gyalogló nézelődők között. Kár, hogy nem tudtam jobban belemerülni, hogy milyen tájegységek rendeztek standot és mit kínáltak, mert enni nagyon szeretek, marha kíváncsi lettem volna, de tényleg nem lehetett kibírni a tömeget. 
Amikor eljöttünk, kereken dél volt és kííííííííííííííígyózott sor a kasszánál, pedig egy hülye parkoló tetején parkoltunk, nem a főbejáratnál. Képzelem, mi lehetett a főbejáratnál. Mi 10-re értünk oda, akkor még nem volt sor a kasszáknál, ellenben a kiállításon minden (!) pavilonban heringeztek az emberek. 
Na, de ezután már tényleg csak a parkolót kerestük. Haza is jöttünk. A parkolás 8,5 Euró volt. A belépő 12 Euró, mert volt egy "egyet fizet kettőt kap" kuponunk. 
Összességében 2 óráért kereken 50 Eurót költöttünk, belépő, parkoló, szendvicsek, szalámik, víz. A semmire, hiszen elég élvezhetetlen volt a kiállítás. Tavaly sokkal jobb volt, első nap voltunk. Soha többet nem megyünk utolsó előtti napon, pláne nem zárónapon. Igaz, jövőre nem is fogunk tudni menni, egy újszülött biztosan nem fog hanyatt vágódni pár tehén miatt. Még Maja sem dőlt hanyatt, pedig ő már nagyon érdeklődő. 

A tavalyi poszter jobban tetszik. Íme:


             

2011. február 23., szerda

A kanárik

Apósom, amikor utoljára itt járt nálunk, elvitt minket is a madárpiacra, ami a Notre Dame mögött van. Csak vasárnap árulnak madarakat, de apósom, amikor itt jár, akkor mindig vesz magának néhányat. Most kanárikat vett, egy hímet és egy nőstényt. Azóta a nőstény már tojt is, sőt kikelt két kiscsibe.
Azt mondja, hogy nagyon jó vétel volt, mert állati szépen énekelnek. Igaz, mert ezt én is hallottam, amikor még itt volt nálunk.
Látszik, hogy Majának nagyon megtetszettek a madarak. Imádta őket etetni, piszkálni. Volt, hogy kivette a kalitkát az éjjeli zsákból. :) Szerencsére nem kaptak szívbajt a madarak.
Annyira foglalkoztatta Maja a madarakat, hogy elméláztam, csak kellene neki is venni, de aztán szerencsére ledumáltam magam. Nem volt nehéz, mert 3 nap alatt simán látszott, hogy mekkora koszt képesek csinálni ezek a madarak. Na, én ennél lustább vagyok, hogy még madarakat is pucoljak. Majd, ha Maja nagy lesz és könyörög, akkor újra átgondolom, kapjon-e állatkát, vagy sem? :)

2011. február 21., hétfő

A francia iskolai rendszer

Ez nem saját írás, hanem leírattam kerek-perec a francia fórumon az egyik fórumtárssal az információkat, mert ő már ebben él, én pedig csak a sötétben tapogatóztam eddig.

 

ecole maternelle : 3-4 (ev) petite section
                              4-5 moyenne section, már a nevüket le tudják írni, Karácsonykor, hogy Boldog Karácsonyt (Joyeux Noel).
                              5-6 grande section 


A gyerekek már az ovodaban megtanulnak irni és olvasni. Ovoda vegere ismerniuk kell az osszes betut, kis szoveget lemasolni.

Egyes ovodakban (foleg maganban) felveszik a 2 eves gyerekeket is, ha szobatisztak, es akkor ketszer jarjak a kiscsoportot. 

ecole elementaire:  6-7 CP (cours preparatoire), írás, olvasás, számtan éve. 
                                    7-8 CE1 (cours elementaire 1) ennek az iskolaévnek a végére kell folyamatosan tudni olvasni, rendesen írni.
A CP és CE1 évfolyamok végén elvileg nem lehet gyereket megbuktatni.

                                8-9 CE2 
                                9-10 CM1 (cours moyen 1)
                               10-11 CM2

Az ecole maternelle es az ecole elementaire neve egyutt ecole primaire. 

college: 11-12 6e (sixieme)
               12-13 5e
               13-14 4e
               14-15 3e  Itt van vege a tankotelessegnek, az egeszet egy vizsga zarja, a DNB (diplome national du brevet). Utana tobbfele lehetoseg van (abba lehet hagyni a sulit, szakmat lehet tanulni, gimibe lehet menni...). Aki gimnaziumba megy, annak jon a 

lycee: 15-16 2nde
           16-17 1ere
           17-18 Terminale. Ennek a vegen van a baccalaureat, az erettsegi. Altalaban ket reszeben, egy resze a 1ere vegen, a tobbi a terminale reszen.









2011. február 3., csütörtök

A kuka

Majának megtanítottam, hogyan kell a kukát használni. Azóta nagyon ügyesen használja, tudja, hogy a csokipapírt (Kinder szelet) ki kell dobni, de bármit adok a kezébe és mondom, hogy kuka, már megy is és ki is dobta a szemetet. Közben mosolyog, imádja, ha feladatot kap, gondolom fontosnak érzi magát és ügyesnek. Franciául is tudja, hogy a poubelle a kuka, így az apja szemetét is szívesen kidobálja. Igen ám, de azóta kidobta a szemeteslapátot. Szeretek felsöpörni, könnyebb, mint előkapni a porszívót, kiráncigálni a drótot a hasából, bedugni a konnektorba, cibálni magammal. A söprű mindig kéznél van, a lapát is kéznél volt, míg szőrén-szálán el nem tűnt. Ez volt az első dolog, amit nem találtam, nem gondoltam én a kukára, inkább megnéztem minden lehetséges zugban, még a szekrényemben is, mert mostanában Maja a szekrényt kuckónak használja. Kinyitja az ajtót, beáll, magára csukja az ajtót, ha van közönség, akkor kicsapja és röhög, mint egy pelikán. 
Maja azóta kidobta a kukából ketchupot a hűtőből, valamint az apja telefonját is. A telefon úgy lett meg, hogy hála ég valaki pont telefonált, mielőtt a lenti nagy, közös kukába nem landolt a házikuka tartalma. Mélyről csörgött a telefon, mintha barlangból szólt volna, gyanút fogtam, pontosabban máris tudtam, hogy a kukában kell keresni. Az apja alig hitt nekem. :) Az egész szemetest fel kellett túrni, tiszta higiénia, tiszta elegancia. Brrr!
Ma a saját cipőjét dobta ki. Keresem, keresem, nem találom, de már ennyi minden után dörzsölt vagyok, tudom, hogy legelőször a kukában kell keresni az aktuálisan keresett tárgyakat.  
Vajon holnap mit dob ki? A bukszánkat? Jaj neki! 

A "röhögni, mint a pelikán" kifejezés Csala Krisztinától származik.