Végképp elment a kedvem a blogolástól? Kellett nekem pletykálnom, tessék, ez a vége. Feszélyez a cenzúra.
Az is igaz, hogy nem jut idő.
Szombaton mindenesetre elmentünk a gyerekekkel ide a szomszédba, Ausztriába, Neusiedlerseebe a Meseparkba. Furcsa, vattacukor érzéssel töltött el, hogy be-bevillant az emlékezetembe a gyerekkorom, amikor nem akartam eljönni egy-egy attrakció mellől, mert annyira elbűvölt és most pontosan ezt láttam a saját gyerekeimen is és jó volt őket hagyni addig, amíg ők maradni akartak. Jó volt pontosan oda menni, ahová ők kívántak. Ez az ő napjuk volt.
Ugyan Szilvi barátnőm többször agitált, hogy szálljunk fel a patkányos hullámvasútra is, de sikerült nemet mondanom. Nekem a 10 másodpercig tartó római kori lovas hullámvasúttól is felkavarodott a gyomrom, hát képzelem a patkánytól mi lett volna. Így esett meg, hogy inkább négy kört mentünk a malacokkal, mert az tetszett a legjobban a kis csemete majmoknak.
 |
| Innen nem tágított... |
