Reggel a bejarati kapuban felejtettem a kulcsomat, kivulrol. Rohantunk az ovodaba, mint mindig, teljesen foloslegesen, mivel zarasig mindig van negyed orank. Andrejjel is kenyelmesen eltoltunk kis idot Isabelle csoportjaban, ahova szeptembertol fog jarni. 

Futottunk, Majanal a nagy esernyo, Andrej kezeben a kis Barbapapas, felettem semmi. Nincs mire varni, venni kell magamnak egy esokalapot, most ugyis nagy divat. 

Futas az oviba, de Andrej nyafogott, ez a harmadik nap, hogy az idegeimet cincazza. Este nem tudott elaludni, holott o 5 perc alatt szokott teljesen onalloan elszenderedni. Hajnalban is felkelt, remesen sokat sirt: jon a ket felso szemfoga. Kapott Doliprant es Dolodentet. 

Amikor hazaertunk Andrejjel az ovodabol, nem talaltam a kulcsomat a zsebemben. Tapogattam a kabatzsebeimet, semmi. Ketsegbe estem, mert telefon sem volt nalam. Hanyszor, de hanyszor megfogadtam magamnak, hogy telefon nelkul egy tapottat sem? Szerencsemre a szomszed haz kirakatat most renovalja egy ablakos, o szolt, hogy a szomszed bacsihoz csongessek be, nala van a kulcsom. Hala az egnek, hogy ennyi nyugdijas el ebben a varosban! A mieink Edith es Adrien. (Igy a hazban el Adrien, Adrien es Adrienn jomagam).  Amikor a ket kis oreg hallja, hogy jovunk, kijonnek a lakasbol beszelgetni. Mar egeszen joban vagyunk, beengedtek a lakasukba is. Nagyon rendesek, rengetegszer mondtak, amikor szabadkoztam es bocsanatot kertem a sok zajongasert, hogy oket nem zavarja, hagyni kell elni a gyerekeket, zajongjanak csak. 

Amikor ide koltoztunk, rovidesen kaptunk egy felszolitast a hazfelugyeloktol, hogy ne dobjuk a csikkeket az alattunk levo garazsokra. Azonnal tudtuk, hogy honnan fuj a szel. Itt a szomszedoknak, ha problemajuk van egymassal, akkor nem egymas kozott boxoljak le a szivfajdalmukat, hanem a hazfelugyelon keresztul teszik meg. Igaz, elozo nap kaptunk egy hamutalat ajandekba, benne volt a postaladankban. En nem ertettem, hogy miert nem jonnek fel a szomszedek es kernek meg, hogy ne dobaljuk a csikket az ablakuk ele, de vegul megertettem, itt ez a szabaly. 

Adrien lement es osszeszedte a csikkeket (mert nem en dobaltam el). Onnantol jo sokaig nem talalkoztunk, mert nem dugtak ki az orrukat a lakasukon, de vegul egyszer veletlenul osszefutottunk es en bocsanatot kertem toluk es mondtam, hogy teljesen igazuk volt es a dedi is sokszor perlekedett mar a csikkek miatt, de vele sem torodtek, sot megkoszontem, hogy felszolitottak, mert Adrien csak ebbol tanult. Annak idejen, amikor udvarolni jart hozzam Budapestre es eldobta az utcan a csikket, mindig mondtam neki, hogy van kuka, oda dobja. Nagyon nehezere esett. Bezzeg, amikor Svajcban dolgozott fosott nem dobta el a csikket, mert ott allitolag szo szerint lesik a dohanyzo embert. Ott buntetnek is erte es ugy nez ki, azt komolyan vette. Engem es a dedit soha nem vett komolyan (magyarul szarik rank). Volt, amikor kampanyoltam ellene, cipojebe, ruhazsebebe raktam a cigicsikkeket, amiket szethanyt, de nem vette a lapot. A babakocsit is kiegette mar, megmutattam neki, lattam rajta egy masodperc megbanast, de azota is folytatja. Az abszolut nemdohanyzo autoban is siman ragyujt, amikor nem vagyunk vele es hiaba mondom neki, hogy erzodik a cigifust szaga. Meg sem hallja. Ez valami vedekezesi mechanizmus, vagy csupan meg ki kell jonnie a barlangbol es felegyenesednie? Lehet, hogy en is pattintott koszerszam vagyok, csak nem veszem eszre magamat? 

Edith apolono volt aktiv koraban. O egy nagyon kedves hangu neni, nem kell jogara jarnom, eleg, ha vele beszelgetek, azonnal zen leszek tole.