Maja hetfon allatkertbe ment az ovival. Ez volt a masodik onallo kirandulasa es megint elhatalmasodtak rajtam az erzelmek, pont ugy, mint az elso szulinapi bulijan. :D

A kabatjara akasztottak egy fenykepes kis plasztik kartyat, amin rajta volt a neve es az ovoda cime is.

Majat egy apukahoz osztottak be, o is kapott kartyat a nyakaba, rajta a sajat kislanya es Maja fotoja. 

Nagyon szimpatikus volt az apuka mar elsore, azonnal megprobalt Majaval bratyizni. 

Egy felnott kiserore jutott egy, legfeljebb ket gyerek. 

Pikniket kellett csomagolni, mert ez egesz napos kirandulas volt. Mi a multkor negy orat birtunk nezelodni, az ovis csoport pedig hat orat. Rengeteg! 

Lattam, hogy vittek kozos sutiket, innivalokat is. Az ovobacsi huzott magaval egy nyanya kosarat (ez a ma divatos kerekes bevasarlo oriasszatyor) es egy hatalmas fototaskat is. 

En pakoltam Majanak ket szendvicset, ket kinder csokikat, ket kekszet, koktelparadicsomot (Aventes anyatejgyujtot talaltam a szekrenyben, amit soha nem tudtam hasznalni, mert en nem tettem tele a melyhutot mejjeim nedujevel), bio narancslet, hogy flancoljak es vizet. Ja es persze az elmaradhatatlan csipsz. Az ennivalo zome madarlatta lett. 

Maja mar nem felt a zsiraftol (jivàs, meg mindig igy mondja), megetette kenyerrel, az elefantot pedig pattogatott kukoricatol. Multkor meg felt toluk. 

Nagyon szerettem volna en is veluk menni, de Andrejt nem akartam vinni, mert o meg nem tud hat oran keresztul gyalogolni, viszont a babakocsijat sem viseli mar el. A garderiebol pedig delben el kell hozni ot, mert bezarnak ebedidoben. Kar, mert szivesen meglesnem Majat ovodai kornyezetben. Milyen lehet vajon az o sajat elete? 

Andrejt leadtam a garderie-be. En elmentem futni. Micsoda egy jo nap volt! Nem kellett szervezkedni, hogy apjuk raerjen, hogy legyen kedve, hogy a gyerekek pont aludjanak, hogy ne essen az eso es meg sorolhatnam a nehezito tenyezoket.