Szinte az osszes gyerek megkerdezi tolem a jatszoteren, hogy angol vagyok-e. Magyarul beszelek a gyerekekhez, a gyerekek kivancsiak es gyomorgorcs nelkul felteszik a kerdest.
Ma a "pokhalonal" (oriasi, kotelekbol kialakitott maszoka) izgult egy apuka es a kisfia, hogy Andrej leesik, holott nem esik le, mar 150-szer felmaszott. Andrej bator es ugyes, mint egy csimpanz es korulotte minden idegen felnott a kormet ragja izgalmaban es hujjog.
A kisfiu megkerdezte, hogy angolul beszelek-e. Mondtam a szokasost: nem, magyar vagyok, Magyarorszagrol. :D Ha csak azt mondom, hogy magyar vagyok, akkor egyedul azt latom a szemukben, hogy fogalmuk nincs, hova rakjanak, ha elmondom, hogy Magyarorszagrol, akkor mar latszik, hogy memorizaljak es majd este ragugliznak (korosztalytol fuggoen, mert nyilvan egy negy eves bagozik az egeszre).
Apuka, aki egy trendi, napszemuveges, jol fesult es jokepu negyvenes, rogton ravagta, ah, Budapest! Es igy folytatta: Budapest a legismertebb varos. Na most lehet, hogy en egy mondatfoszlanyrol lemaradtam, de azt hiszem megsem. Neztem ra butan. Megismeteltettem vele a kerdest: pardon (tessék)? Ilyet meg nem hallottam, hogy Budapest lenne a legismertebb. Rakerdeztem, megis milyen viszonylatban? Azt nem mereszteltem megkockaztatni, hogy ironizaljak vele: Kelet-Europaban? Vagy a vilagon? Magyarorszagon a legismertebb varos, mondta. Oldalra billentettem a fejem, felrantottam a szemoldokeimet es kozoltem, hogy nanà, mivel Budapest a fovarosa Magyarorszagnak. Ennyiben maradtunk. Nem kerdeztem ra, hogy ismer-e masik varost Magyarorszagon.
:) hahahahahahah
VálaszTörlésazért kedves tőle....