Hazaertunk az ovodabol, cipoboltbol, elelmiszerboltbol. Maja felult a kanapera, ahogy a gyerekek szoktak, az osszes laba szerteszet es akkor meglattam rajta egy csikos bugyit. Hm. Hiszen neki nincs is csikos bugyija, csak princesszes, pom-pom horcsogos es Barbapapas. Lezsibbadtam. Bepisilt az ovodaban? Tobb, mint egy eve teljesen szobatiszta, ejjel is. De egyre jobban zsibbadtam. Marie-Jo adta ram, mondta Maja. Kapaszkodjatok meg. Reggel elfelejtettem ra bugyit adni. Ma a legszebb ruhacskajaban ment ovodaba.  Szoknyaban, nem nadragban. Bugyi nelkul. De azert zoknit adtam ra. 

Leeg a pofamrol a bor. Mar kiterveltem, hogy azt fogom hazudni mondani, hogy o oltozik fel egyedul es ugyan en kikeszitettem neki a bugyit, csak o nem vette fel. Ez olyan jo magyar szokas, nem? Masra kenni a hibat. :D

Maja tud egyedul oltozkodni, de ma en oltoztettem, mert sietni kellett. 

Abban a boltban vettunk szandalt Majanak, ahol a multkor jelentetet rendeztem. Magasrol teszek ra, ha felismertek (ugy nez ki, hogy nem). Magamnak nem talaltam altalanos, futkosos nyari szandit. Sajnos csak egy van, amit reges-regen vettem magamnak, de meg mindig jol szuperal, viszont nem hordhato mindennel. Tavaly tok jol kifogtam egy altalanos szandit, ami mindenhez jo volt (de rohadt fontos tema, edes Istenem), de annyit hordtam, hogy tonkrement. Iden olyat nem talalok, merges vagyok. Andrej labara sem talalok olyan szandalt, ami nem kinos egy kisfiu laban. Mind olyan csunya. Egesz nyaron jarjon a fuzos tornacipojeben?