Ilyet csak a hulye ir le a blogjaban, de mivel ez mar-mar egy naplo, igy en most papirra vetem.

Delutan a pontaillac-i plazson voltunk, mind a negyen. Ez egy hatalmas obol, teli dagalybol megmaradt pocsolyakkal. Van beloluk kicsi es nagy is, amik megfelelnek akar egy gyerekmedencenek is. Jok is, mert melegebb bennuk a viz, mint az gigapocsolyaban, amit oceannak neveznek. Raadasul kristaly tiszta bennuk a viz.

A gyereket beoltoztettuk furdoruhaba. Andrejrol meg a pelenkat is levettuk es rahuztuk a csupasz fenekere a  vadiuj furdogatyajat. Elmondhatatlanul cuki volt benne. Rohangaltak, bemereszkedtek a tengerbe, de szerencsere csak az apjukkal es csak terdig. Piszok hideg a viz, en bokaig sem vallakoztam. 

Andrej ugy felporgott, hogy hiaba minden intelem, bagozott rank es belement egyedul egy nagyobb pocsolyaba es elesett. Hiaba kiabaltunk neki, hogy lassan fusson. Elesett es elmerult, pontosabban a feje a viz ala kerult. Szerencsere Adrien negy lepessel mogotte volt, igy szinte azonnal ki tudta kapni a vizbol, mikozben en teljesen leblokkoltam es csak annyit kiabaltam, hogy gyorsan, gyorsan. Nagyon sok idonek tunt ez az "azonnal". Zsibogott a fejem, megforudult a vilag velem. Teljesen tehetetlen voltam. Szerencsere nem tortent semmi, de basszuskulcs, mi van, ha beszivja a vizet, ha a tudejere megy? En ugy megijedtem, hogy az "azonnal" alatt leportogg elottem, hogy szivmasszazst kell alkalmaznunk, futni telefonert, hogy hivjuk a mentoket, riadalmat kelteni. Hala a felsobb eronek, hogy nem tortent baj.

Andrejnek derekaig erhetett a viz, Majanak fenekig, de hat akkor is, tudjuk, hogy egy kanal viz is eleg a fulladashoz. Andrej is megijedt, de nem annyira, hogy utana ne lehetett volna visszacsabitani a vizbe, hogy kesobb ne panikoljon, ha vizet lat. 

Nagyon vigyazzon mindenki mindenkire, de foleg a gyerekekre (ha mar mi ilyen felelotlen szarszulok vagyunk)!