Elmondhatom, hogy Andrej tenyleg beszokott a bolcsibe (ami nem bolcsi). Alig hiszek a szememnek, miutan Majaval honapokig nem sikerult ez a misszio. Szerencsere az ovodaval neki sincs gondja.
Eddig csak adaptaciora jartunk Andrejjel, kozosen, de hetfon elesben ott kellett ot hagyni. Sirt, de amint eltuntem a szinrol abbahagyta. Neha leselkedem a konyvtarbol, aminek az ablakai pont a bolcsi udvarara neznek es Andrej teljesen jol erzi magat. Csodalatos dolog ez es egyuttal szivfacsaro, tavolrol nezni, ahogy  eli az onallo eletet es ahogy jofiu. Bezzeg itthon, rossz kutya. Este nyolc oratol nem birok a ket gyerekkel (verem a fejem a falba, hogy miert nem joval korabban szultem, de akkor nyilvan nem Maja lenne Maja es nem Andrej lenne Andrej).

Sajnos csak ket orat maradhat Andrej, mert igaz, hogy nyitasra erkezunk Maja ovodajahoz. Majat leadjuk a csoportjanak, utana bemegyunk Isabelle csoportjaba akklimatizalodni, ahova Andrej szeptembertol fog jarni. Igy esik meg, hogy a bolcsibe fel tizkor erkezunk, se elobb, se utobb. En fel tizenkettore megyek erte, hogy meg tudjam ebedeltetni. Ha kesobb mennek erte, hazafele elaludna az autoban. Engem nem vag at, ismerem a fajtajat. :D

Ha hagynam elaludni az autoban arra az ot percre, akkor bottal uthetnenk a delutani alvast es onnantol fogva az egesz napot. Jobb a beke, inkabb engedek a napi ritmusnak.

Rohadt magasroptu a napi elfoglaltsagom, tudom, tudom. Valoszinuleg nem eloszor irok errol. De ennyire valtozatos az eletem, most mit csinaljak?

Jovo heten delelott megyek majd futni, akkor talan ejjel fogok tudni aludni. Az esti futasok tulsagosan felporgetnek, utana meg siman el tudnek menni bulizni, ha lenne itt ilyen. 

Olvasok is, meg mindig ugyanazt a konyvet. Ezt csak azert mondom, hogy lassatok, nemcsak rantast keverek.