Állatfarm

Reggel megláttam, hogy nem esik, sőt, süt a nap, hát gyorsan összekaptam magunkat és irány az állatfarm, amit napokkal ezelőtt néztem ki a gyerekeknek a neten. Azért ez költői túlzás, mert sajnos, ha engem stresszelnek, irtó lassú és feledékeny tudok lenni, mert azt figyelem, hogy hol "rontom el". Ez a 13. nap, amit apósomnál töltünk és látom, hogy zavarunk. Elegünk van belőlünk, de nem lehet hazamenni, mert holnap érkezik Don Juan, meg kell őt várni. De már megint fröcsögősre áll a szám, be is fejezem. De nem lehet, mert ma csúnyán kibuktam, nem találtam a farmot, hiába köröztem körülötte. Kicsit nagy mellénnyel elindultam, hogy majd én emlékszem, hova kell menni, nincs messze, az út is egyszerű odáig. Igen ám, de nem volt rendesen kitáblázva, kénytelen voltam beizzítani a GPS-t, ami engem halálra idegesít, hogy mindenáron kéri az utca nevét és házszámot, anélkül egy tapodtat sem hajlandó közreműködni velem. Én meg utcanevet, házszámot nem tudtam. Azért nagy ésszel sikerült átvágnom a robotot.

Megérkeztünk a kipécézett faluba, gyönyörű, majdnem elolvadtam, a farm ki is volt már táblázva, egészen a temetőig, aztán még egyszer, onnantól snitt. Volt egy kereszteződés és én richtig, hogy a rossz utat választottam. Egyenesen mentem, amerre az út vezetett. A farm házinőjét többször felhívtam telefonon, hol felvette, hol ki volt kapcsolva. Ő csak hajtogatta, hogy a "*/%(=%,-" úton haladjak, de én ezt a szót nem értettem, és hiába magyaráztam neki, hogy nem szerepel a szókincsembe, nem tudott szinonimát mondani és amikor én visszakérdeztem, hogy földes úton vagy aszfaltos úton haladjak tovább, akkor sem segített rajtam, csak ismételgette ezt a "*/%(=%,-" szót. :D Elég vicces volt. Rohadt nehezen, miután háromszor is elmentem ugyanazon az úton, megtaláltam a farmot.

Büdös volt, igénytelen, állatok sehol, csak három tyúk, két kacsa. Nem kamuzok!

A farm látogatásának ára 10 Euró lett volna, hát én nem fizettem be. Éltem én falun, nemcsak nagyvárosban, állatokkal is, mert nagyapámnak voltak lovai, tehenei, de ilyen büdös nem volt nálunk.

Meg sem kerestem a házinénit. Bementem a területre, megállapítottam, hogy a honlapjuk kiváló, de a farm úgy igénytelen, ahogy van, inkább eljöttünk.

Miután megkerestük az állatokat, de nem találtuk, visszamentünk a faluba. Körülnéztünk és beültünk az étterembe. Dél volt. A gyerekek olyankor ebédelnek, nincs mese. Igazából kíváncsi voltam Andrejre, hogy mennyire "étteremkompatibilis". Majával nincs gond, ő ritkán rosszcsont, de Andrejnek néha még hiába dumálok, nem veszi a lapot, pontosabban nem tud ficánkolás, éneklés, szeleburdizás nélkül meglenni túl sokáig.

A képek tényleg unalmasak lehetnek már, attól még élőben tényleg elragadó kis falvak ezek...

Goujounac, tábla jelöli, jobbra menjek...

A fotón nem látszódik, hogy igénytelen és büdös

A semmi közepén, ilyen házakban is laknak.
Romantikus, de ha rendesen belegondolok nem az.

Kár, hogy nem fotóztam le a semmi közepét, ahol villanyvezeték is van

Franciaországi viszonylatban ez az útminőség tényleg a világ végét jelöli.

Az elágazásnál, ahol már nem volt kitáblázva a farm, írtam egy papírra, hogyaszongya:
"Itt tévedtem el, mert nem értem franciául a "gordonné" (???) szót, szegényes a szókincsem. Jó munkát!"