Megint piac

Ahogy vakációzni és kirándulni is szeret a világ zöme, úgy a piacokat is. Én ehhez a halmazhoz tartozom. A másikat nem értem, legfeljebb elfogadom különcségüket. 

Apósom minden pénteken megjelenik Prayssacban, mert az A Piac. A saját városa piacát nem szereti, szerinte műanyag. Szerintem nem, de tény, én nem vagyok szaki, csak műkedvelő. 

Valószínűleg ez a piac már szerepelt a blogomon, de én holnap is képes lennék ugyanazt vagy kicsit másképpen lefotózni, annyira szeretem. Ha unjátok, lapozzatok! 

Saint Barthélémy templom, körülötte A piac.

Nyitva volt, be tudtunk menni.

Tetszik, amikor útszéli "gizgazok" díszítik a templomokat.

A sajt, amitől rosszul vagyok, de attól még a készítőit nagyra becsülöm.
Én tényleg rosszul vagyok a kecskesajttól, szó szerint forog a gyomrom, ha csak a közelébe érek.
Apjuk vett is magának egy fél tucatot, távolról beszélgettünk. :D
A többi sajttal nincs gondom.

Napóra a ház falán, de most meg nem mondom hány óra lehetett. Esett.

Eperszezon van. A gyerekeim is kétpofára falják.
Legalább ötféle epret számoltam meg, de lévén kétfelé kellett figyelnem, nem biztos a számolásom.

Isteni illatú teákat pörköltek, még látszik is, ahogy gőzölög a masina.

Körbe-körbe piac.

Az elmaradhatatlan csiga.

És az elmaradhatatlan olajbogyók.

Az összes francia csücsörítve beszél, pont úgy, mint a bal oldali hölgy.

Én szeretem.