Gimibe jártam, amikor jött egy francia osztály, cserekereskedelem vagy mi? Cserediákok, csak éppen szállodában laktak és Pesten, nem pedig Vácon családoknál, de azt hiszem, hogy itt csalnak az emlékeim, majd Bambi kijavít*.
Már akkor is állandóan szerelmes voltam, helyesebben most már benőtt a fejem lágya, de idáig hosszú út vezetett. Én sajnos pillanatok alatt és bármikor képes voltam elhinni, hogy megtaláltam Az Örök Szerelmet. Pfff!
Volt egy srác, Manu. Naná, hogy belezúgtam, mint a prérifarkas a Grand Canyonba.
Le Havreból érkeztek, érettségi előtt voltak, ha jól emlékszem, mi pedig kis csitri másodikosok. Ők lazák voltak, éjszaka simán beugrottak Vácról Pestre tanárok nélkül és bulizni (!!!), cigiztek, vagány ruhákba öltöztek, mi meg még mindig fröccsöntött iskolaköpenyt voltunk kénytelenek hordani, legfeljebb 18 óráig tartó sulibulikba engedtek el és még kávéval sem találkoztunk, nem, hogy cigivel (tisztázzuk, 1900-as évek második felében jártunk, vasfüggönyön innen!)... Brrr.
Természetesen a beszélgetésig nem jutott messzebbre a románc. Ráadásul nem kettesben beszélgettünk, hanem csapatokban. Emlékszem, el voltak ájulva a magyar negyedikesek a francia tudásomtól... ma már nem esnének hanyatt... Grrr!
Ez ma onnan jutott eszembe, hogy az NJR rádióműsorban van egy fickó, aki szintén Manu.
* Bambi, javíts ki! Hogy is volt?
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésEmlékszem Manu -ra, de másra nem nagyon. A második "turnus" Marseilles -ből már családoknál lakott, de az elsőre nem nagyon emlékszem. Szerintem akkor én még nem mertem kommunikálni idegenekkel. :)
VálaszTörlés