Piszok rossz, amikor egy gyerek ennyire gyenge és órákon át sír és nem tudja elmondani, hogy mi a baja, hol fáj. Egyszer-kétszer megmutatta, hogy a hasa fáj, de hiába simogatom neki, csak vergődik.
Végre evett három ici-pici darab kenyeret, sonkát, most délután csipszet, hiába főztem neki rizst, nem hajlandó megkóstolni.
Már én is lázas vagyok, ráz a hideg, öregesen csoszogok. Most megint pocsék, hogy nem tudok kitől segítséget kérni, pedig Andrej annyit sírt ma, hogy már kórházba akartam vinni, de aztán szépen lassan elcsitult. Délután 4 órára. Kemény volt. Bízom benne, hogy hamarosan kiürül belőle a vírus (bár hajnalban is hányt).
Csak betegek ne legyünk, mondták búcsúzóul nagyszüleim.
szegényke :( jobbulást!
VálaszTörlés