II. János Pál

Képzeljétek el, nem merem felrakni a II. János Pál pápával közös fotómat a facebookra. Pedig ma avatták szentté, teljesen aktuális lenne dicsekednem vele. Nem lehet, mert a francia család nem, hogy ateista, hanem minden vallásra gorombán fröcsög. A katolikusokat, pláne a Vatikánt egyenesen lefasisztázzák. "Mind pedofil", mondják a papokra. "Minden háború a vallásokból ered", vallják egyöntetűen.

Eszméletlen, hogy attól kell félnem, hogy céltáblává válok. Tudom, hogy így lenne, mert látom, hogy amint valami hírt közölnek a híradóban a Vatikánról, máris indul a mocskolódás. Én már próbáltam magyarázni a saját nézetemet, de alig jutottam szóhoz (ja, még mindig itt tartunk, le sem szarják, hogy én nem tudom úgy pörgetni franciául a gondolataimat, mint ők, bennszülöttek, meg hát mondják, hogy a nők egyenjogúak, de érezhető, hogy könnyebben emelik dörömbölőssé a hangjukat, mint férfitársaikkal, de azért néha már merek az asztalra csapni és közölni, hogy már negyedszer próbálom ugyanazt elmondani, de ha a szavamba vágnak, egyrészt nem elegáns, másrészt egyoldalúvá válik a "beszélgetés"), és elég ingoványosnak tűnt a talaj, inkább behúztam fülem-farkam (magyarul állandóan úgy érzem, kiosztanak). Kizárólag nekik lehet igazuk, teljes vállszélességgel kiállnak a világnézetük mellett. Én ettől lezsibbadok, lefagyok, naná, hogy nehéz idegen nyelven érvelnem.

A legelső unokájának köszönhetően Dédi már enyhült valamennyire. Az unoka vállalja a katolikus vallást, két gyerekét a háromból meg is kereszteltetett. Igaz, zsidó származású mindkét nagyanyja. Érdekes, hogy az ő döntését elfogadják, illetve hallgatnak róla. 

Ki kellene állnom önmagamért, de nekem itt nem megy. Mindig is fehér hollómadárnak számítottam itt, most még fokozzam?

Ide fel merem rakni, mert erről a blogról ők nem tudnak.