Jelenetet rendeztem egy cipoboltban, azt hiszem oda tobbet nem megyek.

Gumicsizmat akartam venni a gyerekeknek. Andrejnek meg nincs, Maja kinotte a sajatjat. Egyreszt ugy nez ki, soha nem lesz nyar, csak esik, esik es esik, masreszt a legjobb jatek kavicsot dobalni a tengerparton, ezert gumicsizma kell. Most mehetunk masik botba.

Az egesz boltban nem volt rajtunk kivul mas vevo, de a ket eladonak eszebe sem jutott segiteni kivalogatni a megfelelo meretet. Meg sem kerdeztek, hogy segithetnek-e. Csak csacsorasztak tovabb a kasszanal. Legalabb rendezgethettek volna a cipoket. A 3000 negyzetmeternyi teruleten lenne mit pakolaszni. 

Olaszorszagban a cipoboltban odajonnek, megkerdezik, hogy melyik cipo tetszik, kihozzak haromfele meretben, leterdelnek az ember ele es felsegitik a cipot. Lehet, hogy valodi cipoboltba kellett volna mennem, nem ilyen monstrumba (La Halle volt). 

A gyerekek elkezdtek rohangalni amig en bogarasztam a mereteket. Szoltam nekik szepen, de letojtak, majd futottam utanuk, bar mar Andrej is olyan gyors, mint egy gepard es furge is. Erelyesen rajuk szoltam. Kiabalni, uvolteni nem volt pofam, de azert megemeletem a hangom. Addig-addig, mig elveszitettem a turelememet es kiparancsoltam oket a boltbol verben uszo szemgolyokkal. Az eladok meg mindig bargyun neztek, feltetelezem, hogy ilyet meg nem lattak. Koszontek, au revoir. Ja, persze, ilyen jelenet utan nem hiszem, hogy beteszem oda a labam. 

Azt hiszem magneziumot kellene szednem.