Ma voltam Parizsban eletem elso parizsi interjujan. Hoppa-hoppa!
1,5 hete keresek munkat es maris behivtak egy helyre. Tobbet nem arulok el, babonas vagyok. Lehet, hogy evekig fogok munkat keresni, ki tudja, de nagyon jol esett, hogy egyaltalan behivtak.
Nagyon jot beszelgettem emberekkel Parizsban. Persze nem vegtelen hosszu beszelgetesek voltak ezek, de megis beszelgetesek. Pont beszelgetos emberekbe utkoztem.
Tegnap futottam "felleporuhat" venni, mert rajottem, hogy nincs mibe mennem interjura. :D A forumomon tobb anyuka is pont ugyanigy futott uj ruhat venni, mondvan "nincs egy rongyom sem". En is igy jartam. Sikerult csinosat venni, ami a sajat stilusom, tetszik, orulok.
Valami fergetegesen jol erzem magam, ha Parizsban csangalhatok. Zsibog az agyamban a boldogsag, egyszeruen csak gyalogolni akarok, hogy lathassam a hangyaboly varost. Nem is mentem egy megallot sem metroval, csak busszal. Sot, visszafele felszalltam egy akarmilyen buszra, persze elotte megkerdeztem egy holgyet, aki a buszmegalloban varakozott, hogy jutok el a celallomasra es lam-lam, tudta, hogy a 86-rol szalljak at az 57-re, az jo lesz nekem. Igy is volt. Jo volt nekem. Barcsak Parizsban elhetnek, biztos nem nyafognek, persze most azert jobb, mint amikor a valodi francia videken toltottunk egy honapot, igy panaszra semmi okom. Csak nehogy valami prerire vegyenek fel pasztorlanynak, csak menni, menni, menni magyanyosan a sok birkaval, hagy legeljenek, mert attol megbolondulnek, az fix. Milyen lehet egy remetenek?
!!!Hohohohóóóóó!!!!!
VálaszTörlésSZUPER!!!!!
;)