Minden percem azzal telik, hogy szembesulok: 5 honap mulva Andrej ket eves lesz. Ebbol fakad, hogy muszaj munkat talalni, mert, ha nem, itt a vilagvegem. 

Jo kis onkibaszas ongol, ha az embernek nincs segitsege, amikor az egesz csalad egyszerre robban le. Ki hanyos, ki fogfajos, ki fulfajos, ki vegelgyengult. 

Ma jon anyos es dedi nyaralni egy hetre. Alig varta a dedi, hogy megszabaduljon tolunk, erre mar itt is terem.   Meg kell probalnom pozitiv polust tolteni magamba, mert hajlamos vagyok frocsogni, amit a szuleim nem jo szemmel neznek. Annyira aranyosak a szuleim, teljesen belem latnak, biztatnak, hogy legyek normalis, kedves, jokedvu, ezt az egy hetet kibirom, hat ami azt illeti ki, ennel nehezebbet is kibirtam mar, nincs okom picsogasra. Csak allati faradt vagyok ket atalvatlan ejszaka utan, ilyenkor beborul az egbolt felettem. 

Adrien-nel is kiszuras, hogy ertuk kell menni. Valamilyen rejtelyes oknal fogva nem a mi vasutallomasunkra erkeznek, hanem innen 111 km-re eso varoseba. Adrien-nek faj a foga, egesz nap dolgozott es most meg transzfert kell biztositania anyunak es nagyinak. Este 10 orakor. Ugy nez ki en ebben az eletemben mar nem fogom megerteni a francia mentalitast. Na jo, ertem, sporolasibol leszallnak a messzi allomason, a tobbi meg le van bagozva.