C'est cher. Mar el is felejtettem mi hianyzik annyira. En ettol a "huuu, de piszok draga" mondattol teljesen be tudok csavarodni. Demoralizal. Anyos es dedi kedvence, ok mondogatjak allandoan, de nekik fel sem tunik, hogy mast sem mondanak jartukban-keltukben, csak ezt, oh-la-la, c'est cher. Aztan bemennek mindenfele boltba es felvasarolnak amit latnak. En ezt nem ertem, nem ertem, nem ertem. Van itt a sarkon egy gyonyoru charcuterie, hentesboltnak nem mondanam, inkabb csudaszep keszeteleket, felvagottakat, sajtokat, mindenfele finomsagot lehet kapni, bort is. Bementek, vasaroltak, oh-la-laztak. Tovabb haladtunk, bementek az ujsagoshoz, vasaroltak konyvet, kifestot, ceruzat, kepeslapot. Tovabb. Bementek a sima elelmiszerboltba, ott is vasaroltak, holott tele a huto. Aztan megkivantak beulni egy bisztroba. Pontosabban kiulni, mert nagyon szep ido van. 

Osszefoglalva: minden draga, megsem birnak ki egy percet vasarlas nelkul.