Tűvé tettem a lakást és sehol nem találtam a hegyezőt, amit ma vettem, hogy hegyesek legyenek a ceruzák. Evidens! (Erről a szóról mindig egyik kolléganőm jut eszembe, aki ezzel a szóval jellemezte a meglehetősen jól tanuló kislányára.) Eddig a szemceruzám hegyezőjével faragtam ki, de azt sem találom... Ez a lakás egy szénakazal. Még szerencse, hogy nem 800 nm-es, mert így is megbolondultam. Tisztán emlékszem, hogy Andrej lenyúlta, amikor pakoltam ki a bevásárlást (állandóan vásárolni és takarítani kell, ebbe bele kell csavarodni). Emlékszem, kezében volt és vitte magával, gondolom a gyerekszoba felé, mert addigra a nappaliból kitiltottam őket. Kerestem, kerestem és sehol nem leltem. Érdekes, hogy nem ment fel a pumpám. A gyerekszobát legalább háromszor böngésztem át. Kértem Andrejt, segítsen. Jött is, segített, de mégsem találtuk. Mire nagy nehezen bevillant a villanykörte a fejem tetején: a hűtő! Merthogy egyszer oda pakmoltam be a frissen vásárolt tamponokat és akkor sem találtam sehol. Láss csodát, igazam volt, ott volt a hegyező.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése