Ma voltunk eloszor. Elindultunk erdeklodni a szerdai lehetosegek utan, mikozben Andrej onmagabol kikelve sikitva orditott, mert beraktam a postaladaba a csunya babat, pusztan azert, mert nem voltam hajlando azt is magammal cipelni. Egy pasas pedig lecsititotta a zajkeltot. Nekem nem sikerult, a vadidegennek igen. Aztan jot dumaltunk. O lengyel, en magyar. Harminc eve el Franciaorszagban.
A beszelgetes vegen elmentunk megnezni a gimnasztika tornatermet, de megint zarva talaltuk. Mar negyedszer. Onnan legyalogoltunk a Balettpatkanyokhoz es PONT akkor indult a legkisebbek oraja (4-6 eves korig), igy Maja is csatlakozott hozzajuk.
Kint kellett megvarni ot, nem lehetett leselkedni. kihallatszott a zongora, Andrej is tancra perdult a maga modjan. Megkapaszkodott egy szekben es az egyik labaval himbalozott. Irto aranyos volt.
Ora vegen, amikor bemehettunk a kislanyokert, Maja sirva fakadt. Lehet, hogy hamvaba holt az almom? :D
Ma elviszem teniszezni is, meglatjuk. Hogy az jobban tetszik-e neki. Az apja alma, hogy teniszezzen. O tiz even keresztul uzte a sportot, de vegul a rugbyt valasztotta. Mar csak egy hajszal hianyzott, hogy bevalogassak a nemzeti ificsapatba, de... Nem ismerem a folytatast.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése