Nem. Nem itelkezni akarok, meg ha ugy is tunne. En mar egy ideje tojok a zomere. Csak elmeselem.

Tegnap beugrottank hozzank legkisebb sogonomek. Brestben elnek es aposnal jartak latogatoban Puy l'Eveque-ben (825 km). Mi korulbelul feluton vagyunk a ketto kozott.

Delre vartuk oket, ebeddel. Lasagnet sutottem, abban jo vagyok, bar most kifutottam az idobol (azonnal cipot kellett vennem Majanak, nem tudtam varni fel napot sem), igy kenytelen voltam csalni, kesz bolgnai ragut vettem, egy kis pesto rossot, osszekevertem, lesz, amilyen lesz, gondoltam. Barillat vettem, nehogy nagyon befurodjek a lohusos markakkal. Feltunningoltam sima paradicsomszosszal, terfogatot novelni. De rohadt unalmas vagyok, na akkor jojjon a pletyka. De nem, mert azt fel kell vezetnem, hogy a lany babat var, 5,5 honapos terhes. 

Varatlanul maradtak vacsorara a fiatalok, hogy ne csak 2 oracskat toltsunk egyutt. Rantott hust keszitettem. Adrien figyelmeztetett, hogy jol sussem at a hust, legyek tekintettel a hugara, aki terhes. Talan a sajat gyerekeimnek, vagy akarki masnak nyers rantott hust szoktam adni? Ezen Adrien megsertodott (jo francia). Tehat, en jol sussem meg a hust, nehogy bajt okozzak magzatkanak, de az, hogy az anyja dohanyzik, coca colat iszik es chipset eszik (na jo, nem sokat, de mennyi a jelentektelen mennyiseg? Valaki ezt tudja?), nehezen jott ossze a baba, az le van szarva. Na jo, o meg csak 22 eves, neki lehet. Az eszem megall. 

Ettol meg egeszen szimpatikus lany lett (mert nem volt o mindig az). A ferje szimpatikusabb, o kivetelesen erdeklodik, hogy hogy vagyok, hogy tetszik itt. Beszelgetest kezdemenyez, nem ugy, mint mas rokonok. 

Voltunk setalni a kutyajukkal a tengerparton, fagyiztunk is, tenyleg jo volt veluk.