Belgának néztek, ami jobb, mintha balgának néztek volna

Ezt még elmesélem:

apósomnál a vendégségben beszélgettem fiatalabbik sógornőm párjának húgával és a társalgás során egyszer csak nem értettem valamit, mondtam, hogy bocs, nem vagyok francia, megismételnéd? Erre ő: ja, te belga vagy, ugye?
Tudtommal a belgák franciául is beszélnek.
Jó, ezek szerint ő azt hitte flamand vagyok.

Puy l'Eveque (folyt.köv., 4. és egyben utolsó rész)

A telefonom meglett, a kocsiban volt a hátsó ülés farzsebében.

A szombati vacsora jól sikerült, de nem fergetegesen. Este 6 után kezdtek szivárogni a vendégek. Após rendezte a bemutatást, pedig ő sem ismert mindenkit, hiszen Maxim (kis sógornőm embere) rokonai voltak a meghívott vendégek. A család magja szart hellyel kínálni a vendégeket. Kérdeztem Adrien-t, hogy nem venné-e át az ültető hoppmester szerepét, de nem vállalta. Igazából a kis sógornőm feladata lett volna, de ő is bagózott az egészre. Ezért a vendégek csak álltak, csak álltak, nem beszélgettek, hanem csak álltak, csak álltak, mint akik karót nyeltek. Elég döglött volt a hangulat. Én nagyon szerettem volna mondani, hogy foglaljanak helyet, de egyszerűen nem tudom frappánsan mondani és kiejteni a számon franciául, maximum annyit, hogy "üjjé le", ezért feladtam. Különben is, nem az én bulim volt. Én ilyenkor szeretem megfigyelni, hogy mit fikázhatok le legközelebb. Nem túl szép tőlem, tudom. 

A vacsora finom volt. Apero-val kezdődött, mint mindig. Ami nálunk a leves, az itt az apero, azaz kis falatkák, pogácsák, kesudió, tallérok, tekercsek, valamint az alkohol, ami most sangria volt. Én is ittam egy pohárkával, finom volt és nem vert fejbe. Gondolom a többiek többet ihattak, mert végre kezdett oldódni a hangulat. 

A főfogás kuszkusz volt, teljes egészében apósom készítette, nagy műgonddal. Volt hozzá megszámlálhatatlan csirkecomb (alsó, felső), merguez kolbász, bárányhús (nem tudom melyik része a szegény báránynak). 

Ezután jöttek a sajtok, azt sem hagytam ki, mert apósomnál mindig finom sajtok vannak, egyszerűen nem tudok ellenállni a sajtjainak.

Végül a Maxim által sütött torta jött. Erdei gyümölcs és fehércsoki ízvilág, állati finom. Kettő szeletet is ettem belőle. A torta maga sima téglalap alakú volt, itt nem divat fantáziát vinni a torta alakjába, színébe, elég szimpla tortákat tálalnak fel, de az ízük? Az valami szédületes. Szerintem sokkal finomabbak, mint otthon. Csak ezért tudom megbocsátani nekik, hogy ilyen unalmas formavilágú tortákkal rukkolnak elő.

Maxim még a monogramját is ráírta a tortára, mintha valami festményről lenne szó. Vicces.

Maja este 11 órakor ment aludni, én még lesomfordáltam, de elég gyorsan elálmosodtam, így éjfélkor már aludtam. Adrien is jött velem aludni, ezen csodálkoztam, de igazából örültem neki.

Tegnap (vasárnap) jöttünk haza, délelőtt 10-kor indultunk. Maja a 300. km körül ismét behányt. Az oda úton is hányt, akkor is a 300. km környékén. Ezek szerint felkészülhetünk arra, hogy ő a kocsiban egy hányós gyerek lesz. Ezen nem kellene meglepődnöm, hiszen én is hányós voltam és a tesóm is. Elég kellemetlen, de túlélhető. Csak nagyon sajnálom szegény kisbabámat, hogy rosszul van az autóban. 

A visszaúton már dörzsölt voltam, készültem csereruhával, így hipp-hopp átöltöztettem, míg az oda úton úgy kellett kihalászni számára tiszta ruhát a bőröndből.

Elég gyorsan hazaértünk, délután 4 után (az autópályán még megebédeltünk), pedig esett az eső is, de szerencsére itt Franciaországban nincsenek úgy tele az autópályák, mint Olaszországban. Lehet haladni. Mi soha nem megyünk gyorsabban a megengedett sebességkorlátozásnál. Nem is engedném Maja miatt, de szerencsémre itt olyan kultúráltan vezetnek, nem jellemző, hogy 220-al suhannának el mellettünk.

Puy l'Eveque hosszú hétvége (folyt.köv., 3. rész)

Ma délelőtt elugrottunk Cahorsba. Pont napsütés volt, talán még a 20 fokot is elérte a hőmérő, így a piacot még jobban élveztem. Még kabátot sem kellett viselni, annyira kellemes volt az idő.

Találkoztunk a csütörtöki sajtárusokkal, megismertek, ismét kóstoltattak velünk sajtot, de most már nem dumáltak rá, csak elhülyéskedtünk velük egy sort.

Bementem egy csokiboltba és válogattam az idősebbik sógornőmnek egy dobozka pralinét és truffelt, mert tőle szokott kapni Maja ajándékokat, én meg már égek, hogy mi soha nem tudunk neki kedveskedni. Az ő legjobb barátja a csokoládé, ezért gondoltam, hogy ma mindenképpen azzal kedveskedek neki. 

Utána beültünk egy kávéházba. Pontosabban kiültünk a teraszára.

 

Ezt a hidat nem láttuk. Csak a piacon és annak környékén mászkáltunk. 

Továbbra is az a véleményem, hogy gyerekkel nem lehet úgy csavarogni, mint gyerek nélkül.

Ez nem fáj, sőt kellemes. Gyerekkel világot látni maga a boldogság.

Itthon kicsit le lettünk baltázva, hogy délre vártak minket ebédre, de még a telefont sem vettük fel. Én a telefonomat nem találom pár napja, nem mintha azon a telefonon kerestek volna.

Az ebéd valami mennyei volt! Rusztikus kenyér, apósom által készített érett kacsamáj, házisonka, saláta kacsahússal és kacsazsírral. Végül kis pudingok. Ezek közül én egyedül a házisonkát ehettem volna meg. Adtam a fogyókúrámnak nem egy pofont, hanem egy jó nagy seggberúgást.

És még hol van az este? Ha jól számoltam 20-an leszünk. Már készültek a falatkák, leveles tésztába tekert koktélvirsli, pogácsa(nak kinéző sós süti), surimi, sajttal megkent és feltekert sonkafalatkák, quiche lorraine-k, gyümölcssaláta, sós, ropogós miniatűr torták (ez is inkább pogácsa, csak éppen fodros a szoknyája).

Ez az este egy kulináris gasztroutazás lesz.

Puy l'Eveque hosszú hétvége (folyt.köv., 2. rész)

Ma ebédre reszelt cékla volt citromlével, egy másik tálban szeletelt nyers champignon gomba ez is citromlével leöntve, valódi házisonka, az elmaradhatatlan rusztikus kenyér. Ez volt az előétel. A főétel lóhús volt, steaknak elkészítve. Köret nem jár. A lóhús nem ízlett, ráadásul elég véres volt, pedig az enyémet elég sokáig sütötte apósom. De van egy trükköm az ehetetlen kajákhoz: jól megsózom és nyelek, mint a kacsa, ész nélkül. Azt mondtam, hogy finom volt. Végül a ma vásárolt sajtból ettünk. Cecile kecskesajtokat vásárolt, diósat, borsosat és metélőhagymásat. Mi is voltunk a piacon, Adrien is vett kecskesajtot. Én a kecskesajtot egyszerűen nem szeretem, mert egyszer vettek nekem, direkt nekem egy "nagyon finomat, ezt meg kell kóstolnod" fajtából, hát az olyan büdös volt, hogy azóta, ha kecskesajtról hallok, forog a gyomrom. Biztos egy "tűzelő bakkecske" tejéből készítették. Még az is fáj, ha csak rágondolok.

A másik sajtra meg rádumáltak, ahogy közeledtünk kínálták egy sajtvágó késsel, de nem kértük, köszöntük szépen, de amikor másodszor kanyarodtunk arra (mert ajándékot kerestünk a sógornőmnek) egyszerűen nem lehetett elmenni mellettük, olyan közvetlenek voltak, mondták, hogy legalább most kóstoljuk meg a sajtjukat, ha még egyszer feléjük tévedtünk. Háromféle sajtot kaptunk, egyik paprikás volt, kicsit csípett, de éppen csak leheletnyire.

Ezek saját készítésű házi sajtok voltak. Azt mondták, hogy hűtőbe ne rakjuk be légyszi, mert elveszíti az értékét. Finom sajt. Egy csoffadt szeletke 25 Euro volt, hát ilyenkor kicsit átvágott embernek érzem magam. Tény, hogy finom, hogy házi, hogy ez aztán a sajtok sajtja, na de akkor is. L'Ossau Iraty a neve, most hallottam először róla.

Ez a sajt képviseli a legjobban a Baszk sajtokat, állítólag 300 éves múltra tekint vissza.

A sógornőnek meg apróságot vettünk, egy nyakláncot szivecske medállal és egy hozzávaló fülbevalót, egy szalvétatartót és még elhoztunk a karácsonyi ajándékát (tavalyi, "Legyen ön is milliomos" hollywood-bollywood kooprodukció, csak tavaly fogta magát és elhúzott karácsonyozni máshova, így nem volt alkalmunk átadni az ajándékot). De ez a csaj volt az, aki Majának eddig lófiszt sem vett ajándékba, de ez nem is fontos, de ő volt az, aki az ex csajának a gyerekére vigyázott, inkább ott nyomult. Nem túl szimpi. 

Ezt most visszaszívom, mert ma azt mondta, hogy nagyon látványosan sokat fogytam, akár 10 kg-t is. Igazából csak 6,3-at, de az ittartózkodás óta tutira felszedtem 1-2 kg-t, grrrrrrrrrr! Pipa vagyok magamra.

Puy l'Eveque, hosszú hétvége

Csütörtökön kezdődött.

Leugrottunk apósomhoz a hosszú hétvégére Puy l'Eveque-be.

Maja a 300. km környékén hányt, hármat is. Pont Limoge környékén jártunk, így bekanyarodtunk a városba, mert muszáj volt őt átöltöztetni és kicsit kipucolni az autót egy bolt parkolójában. Sajnos babaöltöztetőt nem találtunk a boltban, de ilyen állapotban nem akartunk tovább autókázni, így a kocsiban öltöztettük át Maját és pucoltuk ki a lehányt babaülést. Szerencsére az átöltözés közben már sikongatott örömében és ugrált, mint egy leveli béka. Legközelebb nem nézünk dvd-t ("Gyerekdalok és mondókák" c. filmet) a kocsiban, feltételezem, hogy attól fordult fel a gyomra, valamint attól, hogy csokis kekszet etettek vele.

Após megint, mint mindig, vacsorával várt, ez nagyon jól szokott esni, mert soha nem felejtem el, hogy 2009. december 2.-án Franciaországba érkezve Majával, a kéthónapos újszülöttel, nem volt mit enni. Túlzok. Volt mit enni, de vacsorával nem vártak, sőt másnap délben ebéd sem volt, egész vasárnap éheztem. Az érkezés napján a dédinél aludtunk, mert átadtuk testvéremnek és a barátnőjének a mi lakásunkat. Egyrészt kicsi a lakás, másrészt gondoltunk romantikázni akarnak, hát hajrá! A dédinél volt az egyik unokatestvér a családjával, számszerűen négyen, szóval összesen jó sokan voltunk, de főtt étel az nem volt. Én pedig inkább a babámra gondoltam, mintsem reklamáljak élelem után. Nagyon éhes voltam, de túlzottan félénk, hogy szóvá merjem tenni. Még Adrien-nek sem mertem szólni, hogy éhezek és nem érzem magam otthon, hogy belenyúljak más hűtőszekrényébe. De egy idő után a dédi észrevette, hogy én nem viselkedek elég otthonosan nála és le is lettem szólva, hogy bezzeg a Flavia milyen szimpatikus, hogy ő otthon érzi magát. Hm. Általában lefekszik aludni és teljesen kivonja magát a társaságból. De ő nagyon politizál (szó szerint így mondja a dédi), ezért nagyon fáradt, muszáj aludnia. Rá például mindig mondják, hogy mennyire, de mennyire aranyos lány, de tényleg mennnnnyire. Csak én az egy év alatt 2 mondatot nem tudtam vele beszélgetni, de azért tényleg kedves lány, amikor köztünk van, ez tény (gondolom irigy vagyok rá, azért fikáztam kicsit). A többiek igen? 

De mi ez? Egy kesernyés blog? Na nem! Vissza a jelenbe!

Apósnál tegnap sajtok és finom friss rusztikus kenyerek voltak az asztalon, mire megérkeztünk, valamint kacsa"???", ami finom, de nagyon sós is volt. Majának főzött zöldséglevest. Passzírozott levest kell elképzelni. Maja nagyon szereti. Apósom édesanyjánál evett ilyet legelőször, ott is nagyon szerette. Gondolom apósom látván, hogy ennyire szereti, készített neki. Sikerrel járt.

Apósom nagyon készült Maja érkezésére, beszerzett neki etetőszéket, teknősbéka készségfejlesztő játékot, ami egyben egy minibicikli is, az ágyacskáját szépen megágyazta, fölé egy zengőbongót akasztott, kis fluoreszkáló csillagokat ragasztott a plafonra, baba étkészletet vett. Fantasztikus! Nagyon jó érzés ez a sok törődés. Maja megtanult inni a szopókás üvegből. Eddig nem tudott, csak cicizni. A cumisüveget régen elhagytuk, mert mindenki rám ijesztett, hogy "cumizavaros" lesz (ez azt jelenti, hogy nem tudja majd használni a cicit és a cumisüveget, mert megzavarodik). Ledöbbentem, de Maja tudja használni a szopókás üveget, bármivel próbálkoztam eddig, nem jött rá a technikájára, legyen az Aventes pohár, vagy bármi más.

Ma délben a többiek főtt krumplis tojásrántottát ettek az elengedhetetlen salátával, sajttal, rusztikus kenyérrel. Én csináltam magamnak egy sonkás tojásrántottát, mert még mindig fogyókúrázom és nem akarok krumplirizskenényérédesség kombinációt enni.

Holnap piac, nagyon várom, mert nagyon szeretem.

Olyan fodrásznál jártam, amilyennél még soha.

Az új havernőmmel mentem, Noémival. Valami kényeztető wellness programot akartunk magunknak, ráadásul mindkettőnknek a haja elég gatya volt már, ezért választottuk ezt a fodrászatot.

A fordrászat szalonjába be kellett csöngetni, mint valami ékszerüzletbe. Először a recepciós fogadott, levette a kabátunkat, felakasztotta ruhaakasztóra és berakta egy szekrénybe, majd hellyel kínált és megkérdezte, hogy mit óhajtunk fogyasztani: kávét, teát, üdítőt? Én teát kértem és ehhez kihozott egy nagyon elegáns nagy fadobozt, amiben figyelemfelkeltő teafajta volt. Kaptunk hozzá csokikát, kekszet, sütikét, de ezeket nem ettük meg, mondván fogyókúrázunk.

Utána jött a tulajdonosnő, megvizsgálta a hajunkat, megkérdezte, hogy mi az elképzelésünk és ő is javaslatot tett, hogy mit lehet kihozni a lenőtt hajunkból.

 Az egész szeánsz 4 órán keresztül tartott. Először megmosták a hajunkat algás és olajkivonatos samponnal, majd rozmaringos és olajkivonatos iszappakolást tettek a fejünkre, ezútán megmasszírozták a fejbőrünket,  forró turbánnal gőzölték, ez leírhatatlanul jó érzés volt, utána lemosták gyógynövényes samponnal a pakolást,  ezután kaptunk megint valami balzsamot a hajunkra, ezt jó hosszan begőzölték egy gőzölőkészülékkel, végül levágták a hajunkat, megszárították, újra vágtak, kész. A vágás is jó lett. De soha többet nem megyünk oda, nekem ez irtó drága buli volt. De egyszer az életben ki akartam próbálni egy ilyet is (miután láttam a Hugh Grant-tel egy filmet, ahol ő egy gazdag ficsúr volt és ment hajat masszíroztatni). Fényesre nyalták a fenekünket.

A szalonnak saját laborja van, kizárólag növényekkel festenek. Bionövényekkel! Egyiptomból, Bulgáriából, Marokkóból és egyéb érdekes országokból hozzák, a tulajdonosnő maga megy a termelőkhöz átnézni a növényeket. Őrület!

És mindez egy olyan negyedben van, hogy az valami gyönyör. Egy kis piac van a szomszéd utcában, de olyan piac, hogy ilyet csak filmben láttam eddig. Fantasztikusan ízléses és hívogató. Most vargányagomba és egyéb gomba szezonja volt, én még ekkora gombákat nem láttam. Komolyan feldobódtam tőle.

Vissza a fodrászathoz: a tulajdonos 57 éves és tűsarkú fekete cipőben, fekete harisnyában, elegáns ruhába volt felöltözve, úgy vágott hajakat. Hátul fenékig ki volt vágva a ruha, de ő gebe fazon, megengedheti magának. Csinos volt és ízléses.

Volt, aki rendelt kaját és ott evett. Konkrétan egy anya és a 10 év körüli lánya (ész megállt!), mindketten hajat festettek. Kis salátát ettek, kis husit, kis köretet, mindenből kicsit, de cicomásat.

Küldök egy fotót is, ez én vagyok, az ölemben a tulajdonosnő kutyája ül. Ez az ún. kopasz kutya ,valami undorító, hiába trendi. Mindenki ölébe felugrált. Noémi lefotózott. Látszik,hogy meg akarom simogatni, de nem megy. Szemölcsös, gusztustalan bőrevan a kutyának. Pfúúúúúúúúúj!

Nem villantani akarok, csak muszáj írnom az áráról is, mert sokkoló (számomra sokk). Persze tudtam, hogy mennyi lesz, a honlapon tisztán le volt írva, hogy mire számítsak. Irtózatosan sokba került, ha azt nézem, hogy GYED-ből fizettem: 68 Euro a fodrászkodás és rádumáltak egy 25 Eurós samponra, tiszta gyagya vagyok.

Noémi eredetileg egy 140 Euros /!/ fodrászhoz akart bejelentkezni, de ledumáltam :).

 

November 1.

Tegnap a Père-Lachaise temetőben voltunk.

Számomra a temetőben november elsején gyertyát gyújtani olyan hagyomány, mint Húsvétkor sonkát és tojást enni, valamint várni a locsolkodókat, de itt nem szokás gyertyát gyújtani, ezt én eddig nem tudtam. Csak virágot visznek. Krizantémot, mint otthon.

Azért gyertyát tudtunk gyújtani, mert Nagy Imre síremlékénél már lobogott egy gyertya, nálunk is volt, így meggyújtottuk. A séta végén még egyszer arra kanyarodtunk és már 4 gyertya lobogott.

Edith Piaf, Oscar Wilde, Simone Signoret és Yves Montand, Ticky Holgado, Colette, Achille Zavatta síremlékét láttogattuk meg, nem maradt idő másra.

Edith Piaf sírját pont aznap sepregette egy nő. Próbáltam úgy fotót készíteni, hogy ne látszódjon a sírsöprögető nő a tisztítószeres kartonjával. Ez elég nehéz volt, mert amíg ott tartózkodtunk végig ott illegett-billegett, tisztogatta a sírt, ami eleve kifogástalan volt, öntözgette az élő virágokat, átrendezgette a vágott virágokat a vázákban. Szerintem kicsit flúgos volt szegény nő.

Az nagyon tetszett, hogy volt egy fotókiállítás a világ temetkezési szokásairól és köztük szerepelt egy magyar fotó is.

 

Fotómontázs a látottakról