Puy l'Eveque hosszú hétvége (folyt.köv., 3. rész)

Ma délelőtt elugrottunk Cahorsba. Pont napsütés volt, talán még a 20 fokot is elérte a hőmérő, így a piacot még jobban élveztem. Még kabátot sem kellett viselni, annyira kellemes volt az idő.

Találkoztunk a csütörtöki sajtárusokkal, megismertek, ismét kóstoltattak velünk sajtot, de most már nem dumáltak rá, csak elhülyéskedtünk velük egy sort.

Bementem egy csokiboltba és válogattam az idősebbik sógornőmnek egy dobozka pralinét és truffelt, mert tőle szokott kapni Maja ajándékokat, én meg már égek, hogy mi soha nem tudunk neki kedveskedni. Az ő legjobb barátja a csokoládé, ezért gondoltam, hogy ma mindenképpen azzal kedveskedek neki. 

Utána beültünk egy kávéházba. Pontosabban kiültünk a teraszára.

 

Ezt a hidat nem láttuk. Csak a piacon és annak környékén mászkáltunk. 

Továbbra is az a véleményem, hogy gyerekkel nem lehet úgy csavarogni, mint gyerek nélkül.

Ez nem fáj, sőt kellemes. Gyerekkel világot látni maga a boldogság.

Itthon kicsit le lettünk baltázva, hogy délre vártak minket ebédre, de még a telefont sem vettük fel. Én a telefonomat nem találom pár napja, nem mintha azon a telefonon kerestek volna.

Az ebéd valami mennyei volt! Rusztikus kenyér, apósom által készített érett kacsamáj, házisonka, saláta kacsahússal és kacsazsírral. Végül kis pudingok. Ezek közül én egyedül a házisonkát ehettem volna meg. Adtam a fogyókúrámnak nem egy pofont, hanem egy jó nagy seggberúgást.

És még hol van az este? Ha jól számoltam 20-an leszünk. Már készültek a falatkák, leveles tésztába tekert koktélvirsli, pogácsa(nak kinéző sós süti), surimi, sajttal megkent és feltekert sonkafalatkák, quiche lorraine-k, gyümölcssaláta, sós, ropogós miniatűr torták (ez is inkább pogácsa, csak éppen fodros a szoknyája).

Ez az este egy kulináris gasztroutazás lesz.

Puy l'Eveque hosszú hétvége (folyt.köv., 2. rész)

Ma ebédre reszelt cékla volt citromlével, egy másik tálban szeletelt nyers champignon gomba ez is citromlével leöntve, valódi házisonka, az elmaradhatatlan rusztikus kenyér. Ez volt az előétel. A főétel lóhús volt, steaknak elkészítve. Köret nem jár. A lóhús nem ízlett, ráadásul elég véres volt, pedig az enyémet elég sokáig sütötte apósom. De van egy trükköm az ehetetlen kajákhoz: jól megsózom és nyelek, mint a kacsa, ész nélkül. Azt mondtam, hogy finom volt. Végül a ma vásárolt sajtból ettünk. Cecile kecskesajtokat vásárolt, diósat, borsosat és metélőhagymásat. Mi is voltunk a piacon, Adrien is vett kecskesajtot. Én a kecskesajtot egyszerűen nem szeretem, mert egyszer vettek nekem, direkt nekem egy "nagyon finomat, ezt meg kell kóstolnod" fajtából, hát az olyan büdös volt, hogy azóta, ha kecskesajtról hallok, forog a gyomrom. Biztos egy "tűzelő bakkecske" tejéből készítették. Még az is fáj, ha csak rágondolok.

A másik sajtra meg rádumáltak, ahogy közeledtünk kínálták egy sajtvágó késsel, de nem kértük, köszöntük szépen, de amikor másodszor kanyarodtunk arra (mert ajándékot kerestünk a sógornőmnek) egyszerűen nem lehetett elmenni mellettük, olyan közvetlenek voltak, mondták, hogy legalább most kóstoljuk meg a sajtjukat, ha még egyszer feléjük tévedtünk. Háromféle sajtot kaptunk, egyik paprikás volt, kicsit csípett, de éppen csak leheletnyire.

Ezek saját készítésű házi sajtok voltak. Azt mondták, hogy hűtőbe ne rakjuk be légyszi, mert elveszíti az értékét. Finom sajt. Egy csoffadt szeletke 25 Euro volt, hát ilyenkor kicsit átvágott embernek érzem magam. Tény, hogy finom, hogy házi, hogy ez aztán a sajtok sajtja, na de akkor is. L'Ossau Iraty a neve, most hallottam először róla.

Ez a sajt képviseli a legjobban a Baszk sajtokat, állítólag 300 éves múltra tekint vissza.

A sógornőnek meg apróságot vettünk, egy nyakláncot szivecske medállal és egy hozzávaló fülbevalót, egy szalvétatartót és még elhoztunk a karácsonyi ajándékát (tavalyi, "Legyen ön is milliomos" hollywood-bollywood kooprodukció, csak tavaly fogta magát és elhúzott karácsonyozni máshova, így nem volt alkalmunk átadni az ajándékot). De ez a csaj volt az, aki Majának eddig lófiszt sem vett ajándékba, de ez nem is fontos, de ő volt az, aki az ex csajának a gyerekére vigyázott, inkább ott nyomult. Nem túl szimpi. 

Ezt most visszaszívom, mert ma azt mondta, hogy nagyon látványosan sokat fogytam, akár 10 kg-t is. Igazából csak 6,3-at, de az ittartózkodás óta tutira felszedtem 1-2 kg-t, grrrrrrrrrr! Pipa vagyok magamra.

Puy l'Eveque, hosszú hétvége

Csütörtökön kezdődött.

Leugrottunk apósomhoz a hosszú hétvégére Puy l'Eveque-be.

Maja a 300. km környékén hányt, hármat is. Pont Limoge környékén jártunk, így bekanyarodtunk a városba, mert muszáj volt őt átöltöztetni és kicsit kipucolni az autót egy bolt parkolójában. Sajnos babaöltöztetőt nem találtunk a boltban, de ilyen állapotban nem akartunk tovább autókázni, így a kocsiban öltöztettük át Maját és pucoltuk ki a lehányt babaülést. Szerencsére az átöltözés közben már sikongatott örömében és ugrált, mint egy leveli béka. Legközelebb nem nézünk dvd-t ("Gyerekdalok és mondókák" c. filmet) a kocsiban, feltételezem, hogy attól fordult fel a gyomra, valamint attól, hogy csokis kekszet etettek vele.

Após megint, mint mindig, vacsorával várt, ez nagyon jól szokott esni, mert soha nem felejtem el, hogy 2009. december 2.-án Franciaországba érkezve Majával, a kéthónapos újszülöttel, nem volt mit enni. Túlzok. Volt mit enni, de vacsorával nem vártak, sőt másnap délben ebéd sem volt, egész vasárnap éheztem. Az érkezés napján a dédinél aludtunk, mert átadtuk testvéremnek és a barátnőjének a mi lakásunkat. Egyrészt kicsi a lakás, másrészt gondoltunk romantikázni akarnak, hát hajrá! A dédinél volt az egyik unokatestvér a családjával, számszerűen négyen, szóval összesen jó sokan voltunk, de főtt étel az nem volt. Én pedig inkább a babámra gondoltam, mintsem reklamáljak élelem után. Nagyon éhes voltam, de túlzottan félénk, hogy szóvá merjem tenni. Még Adrien-nek sem mertem szólni, hogy éhezek és nem érzem magam otthon, hogy belenyúljak más hűtőszekrényébe. De egy idő után a dédi észrevette, hogy én nem viselkedek elég otthonosan nála és le is lettem szólva, hogy bezzeg a Flavia milyen szimpatikus, hogy ő otthon érzi magát. Hm. Általában lefekszik aludni és teljesen kivonja magát a társaságból. De ő nagyon politizál (szó szerint így mondja a dédi), ezért nagyon fáradt, muszáj aludnia. Rá például mindig mondják, hogy mennyire, de mennyire aranyos lány, de tényleg mennnnnyire. Csak én az egy év alatt 2 mondatot nem tudtam vele beszélgetni, de azért tényleg kedves lány, amikor köztünk van, ez tény (gondolom irigy vagyok rá, azért fikáztam kicsit). A többiek igen? 

De mi ez? Egy kesernyés blog? Na nem! Vissza a jelenbe!

Apósnál tegnap sajtok és finom friss rusztikus kenyerek voltak az asztalon, mire megérkeztünk, valamint kacsa"???", ami finom, de nagyon sós is volt. Majának főzött zöldséglevest. Passzírozott levest kell elképzelni. Maja nagyon szereti. Apósom édesanyjánál evett ilyet legelőször, ott is nagyon szerette. Gondolom apósom látván, hogy ennyire szereti, készített neki. Sikerrel járt.

Apósom nagyon készült Maja érkezésére, beszerzett neki etetőszéket, teknősbéka készségfejlesztő játékot, ami egyben egy minibicikli is, az ágyacskáját szépen megágyazta, fölé egy zengőbongót akasztott, kis fluoreszkáló csillagokat ragasztott a plafonra, baba étkészletet vett. Fantasztikus! Nagyon jó érzés ez a sok törődés. Maja megtanult inni a szopókás üvegből. Eddig nem tudott, csak cicizni. A cumisüveget régen elhagytuk, mert mindenki rám ijesztett, hogy "cumizavaros" lesz (ez azt jelenti, hogy nem tudja majd használni a cicit és a cumisüveget, mert megzavarodik). Ledöbbentem, de Maja tudja használni a szopókás üveget, bármivel próbálkoztam eddig, nem jött rá a technikájára, legyen az Aventes pohár, vagy bármi más.

Ma délben a többiek főtt krumplis tojásrántottát ettek az elengedhetetlen salátával, sajttal, rusztikus kenyérrel. Én csináltam magamnak egy sonkás tojásrántottát, mert még mindig fogyókúrázom és nem akarok krumplirizskenényérédesség kombinációt enni.

Holnap piac, nagyon várom, mert nagyon szeretem.

Olyan fodrásznál jártam, amilyennél még soha.

Az új havernőmmel mentem, Noémival. Valami kényeztető wellness programot akartunk magunknak, ráadásul mindkettőnknek a haja elég gatya volt már, ezért választottuk ezt a fodrászatot.

A fordrászat szalonjába be kellett csöngetni, mint valami ékszerüzletbe. Először a recepciós fogadott, levette a kabátunkat, felakasztotta ruhaakasztóra és berakta egy szekrénybe, majd hellyel kínált és megkérdezte, hogy mit óhajtunk fogyasztani: kávét, teát, üdítőt? Én teát kértem és ehhez kihozott egy nagyon elegáns nagy fadobozt, amiben figyelemfelkeltő teafajta volt. Kaptunk hozzá csokikát, kekszet, sütikét, de ezeket nem ettük meg, mondván fogyókúrázunk.

Utána jött a tulajdonosnő, megvizsgálta a hajunkat, megkérdezte, hogy mi az elképzelésünk és ő is javaslatot tett, hogy mit lehet kihozni a lenőtt hajunkból.

 Az egész szeánsz 4 órán keresztül tartott. Először megmosták a hajunkat algás és olajkivonatos samponnal, majd rozmaringos és olajkivonatos iszappakolást tettek a fejünkre, ezútán megmasszírozták a fejbőrünket,  forró turbánnal gőzölték, ez leírhatatlanul jó érzés volt, utána lemosták gyógynövényes samponnal a pakolást,  ezután kaptunk megint valami balzsamot a hajunkra, ezt jó hosszan begőzölték egy gőzölőkészülékkel, végül levágták a hajunkat, megszárították, újra vágtak, kész. A vágás is jó lett. De soha többet nem megyünk oda, nekem ez irtó drága buli volt. De egyszer az életben ki akartam próbálni egy ilyet is (miután láttam a Hugh Grant-tel egy filmet, ahol ő egy gazdag ficsúr volt és ment hajat masszíroztatni). Fényesre nyalták a fenekünket.

A szalonnak saját laborja van, kizárólag növényekkel festenek. Bionövényekkel! Egyiptomból, Bulgáriából, Marokkóból és egyéb érdekes országokból hozzák, a tulajdonosnő maga megy a termelőkhöz átnézni a növényeket. Őrület!

És mindez egy olyan negyedben van, hogy az valami gyönyör. Egy kis piac van a szomszéd utcában, de olyan piac, hogy ilyet csak filmben láttam eddig. Fantasztikusan ízléses és hívogató. Most vargányagomba és egyéb gomba szezonja volt, én még ekkora gombákat nem láttam. Komolyan feldobódtam tőle.

Vissza a fodrászathoz: a tulajdonos 57 éves és tűsarkú fekete cipőben, fekete harisnyában, elegáns ruhába volt felöltözve, úgy vágott hajakat. Hátul fenékig ki volt vágva a ruha, de ő gebe fazon, megengedheti magának. Csinos volt és ízléses.

Volt, aki rendelt kaját és ott evett. Konkrétan egy anya és a 10 év körüli lánya (ész megállt!), mindketten hajat festettek. Kis salátát ettek, kis husit, kis köretet, mindenből kicsit, de cicomásat.

Küldök egy fotót is, ez én vagyok, az ölemben a tulajdonosnő kutyája ül. Ez az ún. kopasz kutya ,valami undorító, hiába trendi. Mindenki ölébe felugrált. Noémi lefotózott. Látszik,hogy meg akarom simogatni, de nem megy. Szemölcsös, gusztustalan bőrevan a kutyának. Pfúúúúúúúúúj!

Nem villantani akarok, csak muszáj írnom az áráról is, mert sokkoló (számomra sokk). Persze tudtam, hogy mennyi lesz, a honlapon tisztán le volt írva, hogy mire számítsak. Irtózatosan sokba került, ha azt nézem, hogy GYED-ből fizettem: 68 Euro a fodrászkodás és rádumáltak egy 25 Eurós samponra, tiszta gyagya vagyok.

Noémi eredetileg egy 140 Euros /!/ fodrászhoz akart bejelentkezni, de ledumáltam :).

 

November 1.

Tegnap a Père-Lachaise temetőben voltunk.

Számomra a temetőben november elsején gyertyát gyújtani olyan hagyomány, mint Húsvétkor sonkát és tojást enni, valamint várni a locsolkodókat, de itt nem szokás gyertyát gyújtani, ezt én eddig nem tudtam. Csak virágot visznek. Krizantémot, mint otthon.

Azért gyertyát tudtunk gyújtani, mert Nagy Imre síremlékénél már lobogott egy gyertya, nálunk is volt, így meggyújtottuk. A séta végén még egyszer arra kanyarodtunk és már 4 gyertya lobogott.

Edith Piaf, Oscar Wilde, Simone Signoret és Yves Montand, Ticky Holgado, Colette, Achille Zavatta síremlékét láttogattuk meg, nem maradt idő másra.

Edith Piaf sírját pont aznap sepregette egy nő. Próbáltam úgy fotót készíteni, hogy ne látszódjon a sírsöprögető nő a tisztítószeres kartonjával. Ez elég nehéz volt, mert amíg ott tartózkodtunk végig ott illegett-billegett, tisztogatta a sírt, ami eleve kifogástalan volt, öntözgette az élő virágokat, átrendezgette a vágott virágokat a vázákban. Szerintem kicsit flúgos volt szegény nő.

Az nagyon tetszett, hogy volt egy fotókiállítás a világ temetkezési szokásairól és köztük szerepelt egy magyar fotó is.

 

Fotómontázs a látottakról

Az év gasztrobloggere

Most találtam rá "az év bloggere" logóra, ki is raktam az én blogomra, de ahogy elnézem ez igazából "az év gasztrobloggere" lesz, így én nem vagyok jogosult a díjra. Gyalog blogdíj nincs?

Nem is tudom milyen kategóriában indulhatnék, mert még nem körvonalazódott, hogy az én blogom miről fog szólni. Nyilvánvalóan magamról és erről az új szituációról amibe belecsöppentem, hogy Franciaországban élek a gyerekemmel. Egy újszülött önmagában is új helyzet az ember életében, hiába, hogy elmúlt egy éves. Az is egy megoldandó feladat, hogy egy külföldivel élek külföldön. Mondok egy példát. Ma megkérdeztem tőle, hogy mit szeretne enni ebédre, mert bevállalnám a főzést, ha már az esetek zömében ő főz, pláne vacsorát. Rendes ember! Felajánlottam neki, hogy csinálok pörköltet nokedlival, azt nagyon szereti. Ő pedig kicselezett és míg én átpelenkáztam a csemetemajmot, ő már a tűzhelynél kevergette az apukája által sk. készített confit du canard-t (konfitált kacsát, a google tolmácsára szorítkoztam. Van ilyen szó magyarul? Remélem, édesapám nem olvassa a blogomat, mert kapok nyaklevest földbe döngölő iróniával fűszerezve). Egy szó, mint száz, ő (a férfim) inkább francia menüt szeretett volna enni.

Én most ettem életemben először konfitált kacsát. Eddig csak frissen sütve ettem, azt eddig is imádtam, de a konfitált változata is isteni. Nem találok szavakat, annyira finom volt. Az elején idegenkedtem, túlságosan zsírosnak tűnt, meg már egy éve állt a konyhaszekrényben, őszintén szólva már ki is akartam dobni a kukába, hátha nem veszi észre és hátha az apja nem kérdez rá, hogy megettük-e.

Én csak a kacsa húsát ettem, köret nélkül, mert éppen fogyókúrázom. Nem éppen, hanem mindig, még mindig, örökké. Most éppen Dr. Dukan fogyókúráját követem, de erről már írtam, nem szeretnék ismétlésbe esni.

Ez a blog ettől a konfitált kacsával akár nevezhet is "az év gasztrobloggere" versenyen is. Nem? Az igaz, hogy nem én sütöttem, hanem az apósom, de ettől még gasztronómiáról szólt a bejegyzés. Én nem törlöm le a regisztrációmat, ettől a bejegyzéstől igazságosnak érzem, de azért majd elolvasom tüzetesebben is a szabályzatot, nehogy baj legyen.

Fotót nem lőttünk a kacsáról, mert akkor még nem tudtam, hogy egy gasztroblogger versenyen akarok részt venni, egyébként sem lett volna túlságosan ízléses és művészi a fotó. Mi nem szoktunk flancolni az ételekkel, nem csicsázunk, ezért a googleról csenek egy szimpatikus és legfőképpen nyálcsorgató fotót.

 Ilyen volt, feliratozatlan üvegben (1. kép) és ilyen lett, flancos fokhagyma és rozmaring nélkül(2. kép).

Eltelt tobb, mint ket ev, most olvastam vissza, csak ugy. Hat ez micsoda egy modoros bejegyzes lett. Brrr!

2010. szeptember 11.

Copy + paste egyik haldokló blogomról: 

Ma azért írok, mert ráérek. Adrien elment az Auxerre - Caen meccsre. Auxerrbe. Ami tőlünk 143 km-re van. Muszáj volt elmennie, hiszen bérletet váltott a szezonra, az összes hazai pályás Auxerre meccsre. Ez azt jelenti, hogy minden második szombaton délután 5-től éjjel 11-it házon kívül lesz. Én mondtam neki egy gyengébb pillanatomban, amikor elöntött a szeretet, hogy járjon el meccsekre, hiszen úgy szereti. Ő meg kapott az alkalmon és beült az autóba, elszáguldott Auxerreig, mondván interneten nem lehet bérletet vásárolni (?). Rákérdeztem. Tényleg azt mondta, hogy nem lehet (azaz nem engedi a rendszer).
Az Auxerre a kedvenc csapata gyerekkora óta, hát hagy menjen! Örült is neki, látszott, hogy ragyog az arca. Aztán persze volt belőle balhé.

Ma október 30. van és Auxerre - Nice meccs.  (Útólagos bejegyzés: 2:0)

Szerintem ez érdekesebb fotó (picasaban  szerkesztve):