Az év gasztrobloggere

Most találtam rá "az év bloggere" logóra, ki is raktam az én blogomra, de ahogy elnézem ez igazából "az év gasztrobloggere" lesz, így én nem vagyok jogosult a díjra. Gyalog blogdíj nincs?

Nem is tudom milyen kategóriában indulhatnék, mert még nem körvonalazódott, hogy az én blogom miről fog szólni. Nyilvánvalóan magamról és erről az új szituációról amibe belecsöppentem, hogy Franciaországban élek a gyerekemmel. Egy újszülött önmagában is új helyzet az ember életében, hiába, hogy elmúlt egy éves. Az is egy megoldandó feladat, hogy egy külföldivel élek külföldön. Mondok egy példát. Ma megkérdeztem tőle, hogy mit szeretne enni ebédre, mert bevállalnám a főzést, ha már az esetek zömében ő főz, pláne vacsorát. Rendes ember! Felajánlottam neki, hogy csinálok pörköltet nokedlival, azt nagyon szereti. Ő pedig kicselezett és míg én átpelenkáztam a csemetemajmot, ő már a tűzhelynél kevergette az apukája által sk. készített confit du canard-t (konfitált kacsát, a google tolmácsára szorítkoztam. Van ilyen szó magyarul? Remélem, édesapám nem olvassa a blogomat, mert kapok nyaklevest földbe döngölő iróniával fűszerezve). Egy szó, mint száz, ő (a férfim) inkább francia menüt szeretett volna enni.

Én most ettem életemben először konfitált kacsát. Eddig csak frissen sütve ettem, azt eddig is imádtam, de a konfitált változata is isteni. Nem találok szavakat, annyira finom volt. Az elején idegenkedtem, túlságosan zsírosnak tűnt, meg már egy éve állt a konyhaszekrényben, őszintén szólva már ki is akartam dobni a kukába, hátha nem veszi észre és hátha az apja nem kérdez rá, hogy megettük-e.

Én csak a kacsa húsát ettem, köret nélkül, mert éppen fogyókúrázom. Nem éppen, hanem mindig, még mindig, örökké. Most éppen Dr. Dukan fogyókúráját követem, de erről már írtam, nem szeretnék ismétlésbe esni.

Ez a blog ettől a konfitált kacsával akár nevezhet is "az év gasztrobloggere" versenyen is. Nem? Az igaz, hogy nem én sütöttem, hanem az apósom, de ettől még gasztronómiáról szólt a bejegyzés. Én nem törlöm le a regisztrációmat, ettől a bejegyzéstől igazságosnak érzem, de azért majd elolvasom tüzetesebben is a szabályzatot, nehogy baj legyen.

Fotót nem lőttünk a kacsáról, mert akkor még nem tudtam, hogy egy gasztroblogger versenyen akarok részt venni, egyébként sem lett volna túlságosan ízléses és művészi a fotó. Mi nem szoktunk flancolni az ételekkel, nem csicsázunk, ezért a googleról csenek egy szimpatikus és legfőképpen nyálcsorgató fotót.

 Ilyen volt, feliratozatlan üvegben (1. kép) és ilyen lett, flancos fokhagyma és rozmaring nélkül(2. kép).

Eltelt tobb, mint ket ev, most olvastam vissza, csak ugy. Hat ez micsoda egy modoros bejegyzes lett. Brrr!