Búcsú van a városban. Ott a helyem, imádom. Itt nem valamelyik szent apropójából rendezik, nem is búcsúnak hívják, hanem Fete de la riviernek, a folyó ünnepe. Sajnos elég jelentéktelen. Van egy horgászbotot áruló stand, egy bárpult és slussz. Az egyik körhinta szerintem 1950-es évekből maradt az üzemeltetőjére, aki nem más, mint egy vándor cigány. Megkérdezte, hogy honnan származom. Magyar vagyok, mondtam. Ő meg rázendített: "akkor te is cigány vagy. Én is cigány, te is cigány". Az hát. Tegnapelőtt román voltam, ma cigány, de voltam én már holland, lengyel, jugoszláv (!) is, de ezt nem osztottam meg vele. A pasas lökte nekem cigány nyelven és franciául megkérdezte a magyar megfelelőjét. De már mondta is a megfelelőjét. Azért a gádzsit és lóvét értettem. :) Mondta, számoljak magyarul. Egy, kettő, három, soroltam. Mire ő: "hát látod tesókám, tök ugyanaz cigányul is: trik, trak, trok". Ilyesmi hangzása volt, de egyáltalán nem emlékszem, ezért kinézem a netről: ék, duj, taran... mint az ikrek. Nagy fazon volt a körhintás. :D
Hazamentünk, ahol már folyt az apero (vacsora előtti nassolás és iszogatás. Van olyan is, amikor nem vacsoravendégeket hívnak, csak aperozni és ma már divat az apéro dînatoire is, azaz olyan nass-maraton, ami helyettesíti a vacsorát. A nass most olajbogyó, tortilla chips szószokkal, rendes chips, kolbászkák, rendes ropik voltak és persze az italok).
Don Juan azon kevés franciák egyike, aki ha megkérdezi, hogy vagyok (a híres ca va?), tényleg kíváncsi egy-két mondatra, mert tovább fűzi a kérdését. Szeret szerepelni, szereti, ha csak őt figyelik, ha ő az est fénypontja (nyilván tagadná, ha ezt meghallaná :D), de kíváncsi másra is. Két perc erejéig. Én ezt a két percet használtam ki (igazából sikerült jó fél órát a témára fordítani).
- Aha, jó volt a körhinta. Képzeld, tegnapelőtt lerománoztak, ma lecigányoztak. A körhintás azt gondolja, az egész keleti blokkot cigányok lakják.
Sógor vette a lapot, leesett neki a tantusz. Persze megpróbálta átvenni a szót, de felvettem a kesztyűt és vissza-visszavettem és mondtam a magamét (nem volt könnyű). Az ő nézőpontja, amit nagyon kedvesen próbált magyarázni, hogy a média most azt tömi a fejekbe, hogy a románok, akik Franciaországba érkeznek, lopnak. Ha román, akkor Kelet-Európa, 12 egy tucat, egy kalap alá vesznek mindenkit. Belátta, hogy ez butaság.
Nálam a labda: - Tisztában vagyok vele, hogy ilyen nagy és politikailag fontos országok, mint Franciaország, azaz ti nem nagyon foglalkoztok ilyen piszlicsáré országokkal, mint a miénk, de tudd, hogy van egy nüansznyi ellentét magyarok és románok között. De ha nem is lenne konfliktus, ennyire nem oszt, nem szoroz, hogy magyar, cseh, szlovák, ukrán, lengyel, román, szerb, szlovén, horvát valaki?
Sógor azt hitte, hogy ez valami jégkorszaki történelmi fájdalom lehet, abszolút nem aktuális. Felvilágosítottam, hogy volt vala Trianoni békeszerződés, volt vala Ceausescu, valamint érdemes ellátogatni Erdélybe, hogy értse miről beszélek, az nem történelem könyv, hanem a jelen. Utazni szeret, hát hajrá. Jó, hát tudom, a konfliktus ma már nem olyan éles, mint valaha volt.
Szerencsémre van itt egy másik vendég is, úgy látom elég művelt a témába, így időnként alátámasztotta a mondandómat.
Sógor kíváncsiságát felpiszkáltam, azt mondta, utána fog olvasni (persze ez még lehet lerázó duma).
Don Juan azon kevés franciák egyike, aki ha megkérdezi, hogy vagyok (a híres ca va?), tényleg kíváncsi egy-két mondatra, mert tovább fűzi a kérdését. Szeret szerepelni, szereti, ha csak őt figyelik, ha ő az est fénypontja (nyilván tagadná, ha ezt meghallaná :D), de kíváncsi másra is. Két perc erejéig. Én ezt a két percet használtam ki (igazából sikerült jó fél órát a témára fordítani).
- Aha, jó volt a körhinta. Képzeld, tegnapelőtt lerománoztak, ma lecigányoztak. A körhintás azt gondolja, az egész keleti blokkot cigányok lakják.
Sógor vette a lapot, leesett neki a tantusz. Persze megpróbálta átvenni a szót, de felvettem a kesztyűt és vissza-visszavettem és mondtam a magamét (nem volt könnyű). Az ő nézőpontja, amit nagyon kedvesen próbált magyarázni, hogy a média most azt tömi a fejekbe, hogy a románok, akik Franciaországba érkeznek, lopnak. Ha román, akkor Kelet-Európa, 12 egy tucat, egy kalap alá vesznek mindenkit. Belátta, hogy ez butaság.
Nálam a labda: - Tisztában vagyok vele, hogy ilyen nagy és politikailag fontos országok, mint Franciaország, azaz ti nem nagyon foglalkoztok ilyen piszlicsáré országokkal, mint a miénk, de tudd, hogy van egy nüansznyi ellentét magyarok és románok között. De ha nem is lenne konfliktus, ennyire nem oszt, nem szoroz, hogy magyar, cseh, szlovák, ukrán, lengyel, román, szerb, szlovén, horvát valaki?
Sógor azt hitte, hogy ez valami jégkorszaki történelmi fájdalom lehet, abszolút nem aktuális. Felvilágosítottam, hogy volt vala Trianoni békeszerződés, volt vala Ceausescu, valamint érdemes ellátogatni Erdélybe, hogy értse miről beszélek, az nem történelem könyv, hanem a jelen. Utazni szeret, hát hajrá. Jó, hát tudom, a konfliktus ma már nem olyan éles, mint valaha volt.
Szerencsémre van itt egy másik vendég is, úgy látom elég művelt a témába, így időnként alátámasztotta a mondandómat.
Sógor kíváncsiságát felpiszkáltam, azt mondta, utána fog olvasni (persze ez még lehet lerázó duma).
Kimosta magát? Hát nemtom, szerintem is lepattintós szövegnek tűnt.. Egyre unszinpibb! :)) Éljen a másik vendég!
VálaszTörlésMa hazajöttünk, a puszi-puszinál mondta, hogy a nyelvén van egy vicc számomra. Mondtam, engedje meg, hogy felkészüljek lélekben... :D :D
VálaszTörlés- Induljon a karaván! - mondta. Átölelgetett és mondta, ne haragudjak, de nem lehetett kihagyni. Tehát még mindig nem érti, mi a különbség magyar, román és cigány között. Illetve lebagózza. Gondolom.
Hehe, pedig ez tenyleg jo volt! :))
VálaszTörlésJobbulast a gyerekeknek, neked pedig kitartast. Igy anyaknapjara!