2014. május 29., csütörtök

Csaláncsípés

Balettozni látni Maját komolyan minden bút sutba vág.

Teljesen tipikus vagyok. Igaz, konkrétan soha nem álmodtam arról, hogy én balerina legyek, de tényleg soha, soha, soha. Nem tudtam én táncórák létezéséről, pláne nem klasszikus balettról, csak Szergej Szergejevics Prokofjev Péter és a farkasáról volt tudomásom, viszont arról orrvérzésig (érdekes, Németországban az oviban és Olaszországban az iskolában is azt hallgattuk és dolgoztuk fel éveken át). Arról álmodoztam, hogy a kislányom legyen balerina. Nyilván nem ovis koromban töprengtem ilyeneken, hanem később, fogalmam sincs mikor csípett meg a csalán... De, de valami dereng, most, hogy töröm a fejem. A Házibuliban Samantha (aki Pénélope húga volt, aki pedig Vic legnagyobb barátnője) járt táncolni és egy versenyen - nem kevesebb, mint a Palais Garnierben - elég jót táncolt és még a könnyei is potyogtak, a zene is magával sodort, zokog a szívem, ha meghallom (Chopin 7. keringő), azt hiszem az tette be a kaput. Beismerem, nem valami óriási filmtörténeti remekmű, de most ezen ne akadjatok el.  :D

Majából nem lesz óriási balerina, mert nem csonti, de én ezen nem kesergek, nekem már így tökéletes.

Samantha

1 megjegyzés:

  1. úgy látszik, mindenkiben mély nyomokat hagyott ez a film, ki a fiát nevezi el az egyik szereplőről, ki pedig a lányát taníttatja balettra... :)
    Én a Házibuli miatt tanultam franciául!

    VálaszTörlés