2011. augusztus 9., kedd

Visszaszamlalas

Penteken szulok. Csaszarmetszessel.

En azt hiszem ma tudtam felfogni, hogy hogy lehet ket gyereket szeretni. Eddig attol feltem, hogy csak Majat fogom szeretni, a kisfiut nem tudom majd annyira. De ma mar azt hiszem ertem, hogy lehet ket gyereket ugyanugy es ugyanannyira szeretni. Annyira sokat akartam bogni ebben a par napban szombat ota, hogy kozben felfogtam, hogy lesz egy masodik ugyanolyan szeretheto gyerekem. Szoval igazabol eddig csak Majat szerettem, a magzat kezzelfoghatatlan volt, de mara mar megszerettem, valami atfordult bennem. Ahogy kozeledunk a hataridohoz es keszulodunk a baba fogadasara leesett a tantusz.

Szombaton voltunk doktornal es egyszer csak mondta, hogy akkor ez az a nap, amikor el kell donteni, hogy mikent szuljek. En mantraztam, hogy csaszarral, csaszarral, csaszarral. O megkerdezte ismet a miertet es egyszer csak azt mondta, hogy igazam van es mar hozta is a hataridonaplojat, kozolte, hogy csutortokon befekszem a korhazba, penteken megcsaszaroz. Pont. Kopni-nyelni nem tudtam. Ugy megilletodtem, hogy egy ertelmes gondolatot nem tudtam kinyogni.
Ma ablakot mostunk. En csak a konyhaet, mert Adrien lelepett Majaval a postara delelott 10-kor es delben ertek haza, mar akartam telefonalni nekik, hogy mi az eg ura, csak Marseillesben volt nyitva tarto posta? A nappali ablakat, ami egy egesz fal, Adrien es a sogornom pucolta meg, a kisszoba ablakat Adrien. Kozben lekaptak a fuggonyoket, en kimostam (nagyzolok, mert a mosogep mosta ki).
Agynemut is huztam, mire hazaerunk ugysem lesz koszos (remelem), igy ezzel sem kell bajlodnia Adrien-nek. Kozben osszedobtunk egy gyors ebedet, Maja codrdon bleut evett, mi felnottek hot-dogot.
Franc tudja, hogy miket csinaltunk ma meg, de jo nagyot haladtunk. Holnap mar csak a szonyeget es a kanapet kell kigozolni, mert eleg retkes mindketto. A kanape csupa kakao es joghurt, a szonyeg egyszeruen csak szurke, holott fehernek kellene lennie, micsoda baleksag feher szonyeget venni ott, ahol gyerek is el.

Ma mar nem akartam annyit bogni, mint tegnap es az elozo napokban. Nagyon furcsa erzes, hogy ez az utolso elotti nap es be kell vonulni a korhazba szulni. Ez az utolso terhessegem. Tobb nem lesz. Teljes ember akarok ujra lenni, dolgozni akarok. Persze, ha megnyerjuk a lotto otost, akkor meg atgondolom ezt a vilagnezetemet.

Barbie baratnom kerdezte, hogy miert jo terhesnek lenni, mert egyelore csak az csapodott le nala, hogy aki errol meselt, az csak annyit mondott, hogy nem tudta bekotni a cipojet, nem latta a talpat a hasatol, nehezkes a mozgas, faj, nem tud hason aludni.
Amit en irtam erre Barbienak:
Terhesnek lenni azert jo, mert amikor mar mozog a baba, az nagyon edes erzes, olyan, mintha csokifagyit ennel, valami nagyon jominosegu kremeset (ez tetszoleges, te mondhatnad azt, hogy olyan, mintha foliaban sult fokhagymas lazacot ennel :D ). A baba mozgasa elott pedig szimplan euforiaban el az ember, hogy huha, de jo, babam lesz!
Szoval olyan nagyon jo erzes ez a mozgo kis magzat a hasban, hogy erezni szo szerint, hogy kidugja a talpat, meg lehet csikizni es akkor visszahuzza, meg csuklik, meg bugyborekol, meg kinyomja a feneket (vagy a hatat?).
Meg az emberek kedvesebbek, figyelmesebbek, nyitottabbak, azonnal van mirol beszelgetni, fiu?, lany?, netan ikrek? :D Meg ezek a fapina franciak is kinyilnak es kedvesek, ha terhes vagyok.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése