Nalunk tavasz van. Franciaorszag fennmarado reszeben pedig szakad a ho ket napja. Na jo, nalunk az eso szakadt, de tegnap vegre kisutott a Nap, ezert elmentunk csavarogni, ami nem pusztan ugy indult, hogy felvettuk a ciponket es a kabatunkat, bezartuk magunk mogott az ajtot es pa, hanem Andrej szakadatlan sirasaval kezdodott. Azt hittem eloszor, hogy csak mulo hiszti, de csak nem hagyta abba, az apja idegei mar cafatokban logtak, mire nagy nehezen kitalaltam, hogy megnezem mi van a pelusban. A feneke volt piros, de nem akarmennyire. Ilyen piros meg egyik gyerekem feneke sem volt, hat ez volt a baj. Mostanaban sokat kakal (basztikuli, itt tartok, hogy a gyerek szekleterol irkalok, lassan elkezdek majd kolesgolyot adni nekik???). Egyszeruen kicsipte a feneket a sok kakalas. Bekentuk neki valami francia osdi csodakremmel, mert popokrem nincs itthon, minek az, soha nem kellett. Na, miutan megnyugodni latszott a langolo fenek, elindultunk. Volna. Ha a nagy siras-rivasban el nem alszik Andrej. Nem baj, ugyis fonie kellett meg a csodalatos marhahuslevesnek a kuktaban 11-ig, addig hagytam ot pihenni, de miutan elzartam a gazt a leves alatt nem fertem a borombe, ragyogott, szikrazott, hivogatott a Nap. Elkezdtem hat feloltoztetni a kis krampuszomat, mialtal fel is ebredt, szerencsemre nem obegatva. Na es ekkor vettuk a cipot, kabatot, lakast bezartuk es beultunk a kocsiba (hala annak, hogy Adi tesom elment Ausztraliaba, igy atvettuk a kocsijat... csak mukodik tenyleg a gondolat teremto ereje... annyit gondoltam arra az autora, hogy milyen klassz auto, milyen szep auto, mennyire tiszta, alig van benne kilometer, milyen eros auto, pont csaladi autonak is megfelel, milyen biztonsagos, hogy lam-lam, most az en fenekemet hurcolassza) es uzsgyi a tengerpartra. Meg a multkor fedeztem fel az onkormanyzatbol hazafele a tengerparti setanyt. Az onkormanyzat kornyekerol indul es behoz egeszen a varosba, fantasztikus. Micsoda kilatas! Adja A Felsobb Ero, hogy jo sokaig itt lehessunk, de adjon hozza haverokat is, mert kulonben meggebedek. Na, a setanyra ralepve megpillantottuk a kicsi strandot -mert van am nagy strand is, grande plage, petite plage- es nanà, hogy inkabb oda mentunk, hivott a viz. A setany nem a parton fut, hanem a sziklakon, bar ott is lehet futkarozni, de azert a tengerparti homokban megis mas. Maja jo kislany, szedegetett kagylokat. Onmagatol fedezte fel, hogy az szorakoztato. Nagyon cuki. Andrej hiven onmagahoz inkabb sziklat ment maszni. Hogy nem tudom leszoktatni errol a mindenaron magaslatokat megmaszo hajlamarol, borzaszto. Persze Maja is megkivanta tole a szilamaszast, igy apjukkal masztak, en pedig fotoztam. En sem tudok leszokni a maniamrol, nem is tudom mit piszkalom Andrejt.
Delutan 1-kor siettunk haza ebedelni, mar mindenki ehes volt. Aztan dodo (alvas), majd ebredes utan kivittuk a gyerekeket korhintazni. Hetvegente nyitva vannak a korhintasok, de meg csak az egyikben voltunk, mert rogton vettunk egy fel tucat zsetont. Mar hideg volt, hiaba sutott meg a nap, 6 korul mar nincs jo meleg.
 |
| "Dupla magany", ilyet mar en is festettem Barbinak |
 |
| Gondolom kagylopecazok lehetnek |
 |
| Csaladi felig beallitott |
Nalunk tavasz van. Franciaorszag fennmarado reszeben pedig szakad a ho ket napja. Na jo, nalunk az eso szakadt, de tegnap vegre kisutott a Nap, ezert elmentunk csavarogni, ami nem pusztan ugy indult, hogy felvettuk a ciponket es a kabatunkat, bezartuk magunk mogott az ajtot es pa, hanem Andrej szakadatlan sirasaval kezdodott. Azt hittem eloszor, hogy csak mulo hiszti, de csak nem hagyta abba, az apja idegei mar cafatokban logtak, mire nagy nehezen kitalaltam, hogy megnezem mi van a pelusban. A feneke volt piros, de nem akarmennyire. Ilyen piros meg egyik gyerekem feneke sem volt, hat ez volt a baj. Mostanaban sokat kakal (basztikuli, itt tartok, hogy a gyerek szekleterol irkalok, lassan elkezdek majd kolesgolyot adni nekik???). Egyszeruen kicsipte a feneket a sok kakalas. Bekentuk neki valami francia osdi csodakremmel, mert popokrem nincs itthon, minek az, soha nem kellett. Na, miutan megnyugodni latszott a langolo fenek, elindultunk. Volna. Ha a nagy siras-rivasban el nem alszik Andrej. Nem baj, ugyis fonie kellett meg a csodalatos marhahuslevesnek a kuktaban 11-ig, addig hagytam ot pihenni, de miutan elzartam a gazt a leves alatt nem fertem a borombe, ragyogott, szikrazott, hivogatott a Nap. Elkezdtem hat feloltoztetni a kis krampuszomat, mialtal fel is ebredt, szerencsemre nem obegatva. Na es ekkor vettuk a cipot, kabatot, lakast bezartuk es beultunk a kocsiba (hala annak, hogy Adi tesom elment Ausztraliaba, igy atvettuk a kocsijat... csak mukodik tenyleg a gondolat teremto ereje... annyit gondoltam arra az autora, hogy milyen klassz auto, milyen szep auto, mennyire tiszta, alig van benne kilometer, milyen eros auto, pont csaladi autonak is megfelel, milyen biztonsagos, hogy lam-lam, most az en fenekemet hurcolassza) es uzsgyi a tengerpartra. Meg a multkor fedeztem fel az onkormanyzatbol hazafele a tengerparti setanyt. Az onkormanyzat kornyekerol indul es behoz egeszen a varosba, fantasztikus. Micsoda kilatas! Adja A Felsobb Ero, hogy jo sokaig itt lehessunk, de adjon hozza haverokat is, mert kulonben meggebedek. Na, a setanyra ralepve megpillantottuk a kicsi strandot -mert van am nagy strand is, grande plage, petite plage- es nanà, hogy inkabb oda mentunk, hivott a viz. A setany nem a parton fut, hanem a sziklakon, bar ott is lehet futkarozni, de azert a tengerparti homokban megis mas. Maja jo kislany, szedegetett kagylokat. Onmagatol fedezte fel, hogy az szorakoztato. Nagyon cuki. Andrej hiven onmagahoz inkabb sziklat ment maszni. Hogy nem tudom leszoktatni errol a mindenaron magaslatokat megmaszo hajlamarol, borzaszto. Persze Maja is megkivanta tole a szilamaszast, igy apjukkal masztak, en pedig fotoztam. En sem tudok leszokni a maniamrol, nem is tudom mit piszkalom Andrejt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése