Szurrealis valosag

Elkoltoztunk. Iden remelem, hogy utoljara. Persze a Felsobb Ero tudhatja egyedul, hogy meg hanyszor kell koltoznunk az eletben. Az lenne a legjobb, ha innentol fogva maradhatnek a fenekemen, mert itt jo. Igaz, meg csak ket (2) napja elunk ebben a varosban, de az eddigi tapasztalataim azt mondatjak velem, hogy jo lenne itt, ebben a varosban mehalni 96 eves koromban. Itt az idosek fittek, peldaul ma lattam egy 80 evesnek kinezo asszonyt biciklit tolni az utcankban. Na jo, tolni barki tolhat biciklit, mondhatnatok, de az utcank eleg meredek. Az asszony meglehetosen csinos volt es a biciklije is szep darab volt.

Ma elgyalogoltunk Andrejjel az onkormanyzatba, visszavittunk egy papirt, amit tegnap vettem at. Maja ovodai beiratkozasi papirjat. Igen, igen, szombaton erkeztunk, hetfon beirattam Majat az oviba, ma mar mehetett is. Amikor leadtam ot reggel, nem sirt. Amikor mentem erte, nem sirt. Kozolte is, hogy latod, nem sirtam. 

Hazafele az onkormanyzattol a tengerparton, ami oceanpart setaltunk vegig, egeszen hazaig. Furcsa. Mit keresek en itt? A magyar ember legfeljebb nyaralni jar a tengerre, nem eldegelni. Masfelol meg mar meg sem vagyok lepodve, hogy most meg itt vagyok, hiszen annyit koltoztem mar eletemben, hogy ez meg sem kottyan.

A varos nagyon csinos, rendezett, leirhatatlanul tiszta. Seta kozben gondolkodtam, hogy erdekes, de itt nincs osszegraffitizve semmi. Csak a magyar fiatalok erzik bizseregni a kenyszert magukban, hogy egy vadonas uj metrokocsi ablakat osszekarcoljak? Vagy a Veres Palne utcaban a frissen restauralt szazadeleji (ugy ertem 1900-as evek) epuletet osszefirkaljak, de azonnal, meg meg sem szarardt a restauracio, mar ott a huligan "alairasa". Nem is valami valamit mondo modern festmeny, hanem csak az alairas, hogy itt jartam bazeg. Nem ertem, nem ertem, nem ertem.

Ma, seta kozben a parton, ami nem part, hanem egy kiepitett setany a sziklakra, bicajozott egy idos ember, ot is minimum 80 evesnek kepzelem. Koszont. Koszont, ahogy eltekert mellettem. Ettol felvillanyozodtam. Ahol eddig laktunk, mufurcok voltak az emberek. Aztan setaltam tovabb es ket setalo asszony is koszont. Majd az utcank sarkan egy idos asszony 10 percet beszelgetett velem. Ilyet sem pipaltam meg Franciaorszagban.

Maja ovobacsit fogott ki. Nem emlekszem a nevere. Egy visszafogott, halkszavu, elegans oregurnak nez ki. 45-50 evesnek nezem. (Nem, nem fontos a kor, csak most nezegetem az embereket.)

Az oviban a csoportjukban van egy oriasi akvarium, benne valami giccs, ha jol emlekszem egy jo 40 centis kiraly. Van meg 6 darab Apple computer. Ezen megakadt a szemem. Kiscsoportban? Apple? Az esz megall.

A tobbi resze az ovinak teljesen normalis. Van jatszoter, van konyvtar, van kiskonyha, van festoreszleg, van kantin, van mosdo. 

Ha minden igy folytatodik, ahogy startoltunk, akkor jo lesz. Szombaton keson erkeztunk, este 7 orakor, de meg 9-kor kimentunk setalni egyet. Apuka, anyuka es a gyerekek. Eddig ugy kellett magunkat megeroszakolni, hogy elinduljunk setalni. Na jo, ha Parizsrol volt szo, akkor nem kellett eroszakot alkalmazni. :D De oda ritkan mentunk, mert mindig penzszorasba torkolltunk, ami buta dolog. De mitol lenne mar buta? Hiszen az embernek jol esik beulni, kiulni, megvenni ezt es azt. Attol buta, hogy az ember ha nincs sok penze es tudja, hogy koltozni fog kelleni, akkor meg (kellett volna) fognia a garast. Na ezert nem mentunk minden aldott nap Az Nagy Parizsba.

Most jo, mert negyen elunk egy lakasban. Nem pedig nagymamakkal, dedikkel, sem baratoknal. Nem kell alkalmazkodni eron felul, hanem pusztan elhetjuk az eletunket. 

Adrien is orul, szeret itt lenni. O mar december 28-an megerkezett, a kiskamionnal, benne az eletunk.

Egy bibi azert volt. Adrien elajandekozta a TV keszulekemet a dedinek, azaz a sajat oreganyjanak. Az en TV-met. Ebbol csaptam egy kis balhet, elmondtam mindenkinek, hogy legalabb tajekoztathatott volna. Vagy a dedi kozolhette volna, hogy mennyivel tartozunk neki, hogy ott laktunk nala 3 honapig. Igen, hasznaltuk a vizet, az elektromos aramot, a futest. En szinte minden nap megkerdeztem tole, hogy mennyivel tartozunk, de mindig az volt a valasz, hogy semmivel. Azert persze vasarolni nem engedtem ot, valamint kinyaltam a feneket fenyesre, eleraktam a lazacot, a zoldsegeket, mert o azt szereti. A dedinek is elmondtam, hogy az az EN televiziom es igy neki ketto van, nekunk pedig egy sem. Na bumm, oda a TV, le van ejtve. Majd veszunk masikat. Pfff.

Anyos hozott le. 160 Euroert. Hogyaszongya o mar milllllllllllllllliardokkal tamogatta a fiacskajat, neki elege van. Na jo, tojok ra. Igaz, az ut oda-vissza nem olcso, 200 Euro alatt nem kivitelezheto, csak ugy, ha kesobb megy fel az ember az autopalyara, mint ahogy anyos is tette. Pffff. Es en vagyok a csaladban a szarrago. Pfff pfff pffff.

Ha majd eljonnek hozzank latogatni, akkor nem kapnak tolem vajas kenyeret, megmutatom, hogy arra van a pek, kimesz az ajton, balra fordulsz, atmesz a zebran, balra fordulsz, setalsz 2 percet es ott a pek, lehet kapni mindefele finomat. Ott kesziti a pek helyben a kenyereket. Jaj, egek, rettenetes, az ember igy nem tud lefogyni, ha ilyen finom kenyerek illatoznak a pek elott. De most tenyleg, miert gondoltam en, hogy anyos elhoz minket ingyen? Hala az eg, hogy nem a sogor hozott el. Az o autojara mindenki eskuszik, hogy az egy fantasztikus jo auto, csak hat allandoan elromlik. Szerencsere indulas elott 2 nappal is elromlott. Azert szerencse, mert hottttziher, ha ut kozben romlik el, vagy az ut utan, akkor mi lennenk a hibasak, azaz nekunk kellett volna kiperkalni a szerelesi dijat. Nem normalis. De igy lett volna, nagy osszegben mernek fogadni erre. 

Tojok a francia csaladtagokra, ha lehet oket igy nevezni. Hala az eg, mindegyik legalabb 300 km-re kerult tolem, van, aki 500 km-re. Remelem nem surun kapnak ihletet meglatogatni minket. 

A varos neve Royan.