Ma vegre eljutottunk a varosi konyvtarba. Csalodtam. A morsangi konyvtarat nem, hogy nem tudja felulmulni, de a kozelebe sem er. Hogy lehet ez? Morsang sur Orge egy porfeszek, megis csodalatos a konyvtara. Kastelyban van, hihetetlen szep (modern) a berendezese, teljesen automatizalt, interneten keresztul is lehet rendelni, lecsekkolni, hogy milyen konyvekkel vagyunk adosok. A royan-i konyvtar osdi, olasz nyelvu konyvek egyaltalan nincsenek.

Majat beirattam, azert arra jo, hogy neki kivegyunk konyveket. Raadasul tolunk 2 perc setara van, a katedralis mellett.

Vettem ma horgolotut es fonalat, abszolut haszontalannak erzem magam, valamit csinalnom kell. Kerdes, hogy mikor. Ma kertem idopontot, hogy Andrejt oltsak be es ekozben az egyik gyerek osszefirkalta a falat. A hofeher, uj falat. Piros ceruzaval. Ha szerencsem van le tudom radirozni. 

Maja azt allitja, hogy nem o volt. Viszont Andrej keze odaig nem er, ha csak nem felallt a gyerekszekre. 

Ahelyett, hogy horgolni tanulgatnek ujra dolgozni kellene, nem segget vakarni.