Azt azért mégis muszáj elmesélnem, hogy a mai doki legalább 20 percet áradozott Magyarországról, sokat járt ott, ismeri a terepet (persze főleg a 12. kerületit). Eleve az is csúcs volt, hogy felismerte, hogy magyarul beszélek a gyerekekhez. Nagyon jól esett. Itt Royanban még nem találkoztam olyan emberrel, aki meglátogatta volna Magyarországot, csak olyanokkal, akik földrajzilag sem nagyon tudták hova tűzni a nyílvesszőt (mindig az online földrajzi játék jut eszembe) és még azt sem mondhatom, hogy agyilag sötétek lakják a várost. Gondolom Magyarország annyira kicsi pötty számukra, hogy nem pazarolják rá az arroganciájukat.
A dokit idézve: "micsoda kultúra, micsoda építészet, micsoda operaélet, micsoda pompás fürdők, micsoda jó fej emberek..."
A doki szülei 8 éven át éltek Mo-on, ezért ő sokszor ment őket meglátogatni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése