A moziról lemaradtunk, majdnem felrobbantam. Megint feltúrták az odavezető utat, pontosan, mint tavaly. Tökéletesen ugyanazt az útszakaszt. Ennél fogva jól elkeveredtem, szokásomhoz hűen. 7 perce elkezdődött a 35 perces mesefilm. Na majd holnap újra megpróbáljuk.
Szerencsére ma sütött a nap és képzeljétek, békében napozhattam három percet, amíg a gyerekek homokpogácsákat sütöttek a plázson mozizás helyett és két pogácsa között futottak egy-egy kört. Ezek szerint van jogosultsága a reménynek, egyszer majd felnőnek egymáshoz és szépen fognak játszani anélkül, hogy az idegeim ne feszülnének túl attól, hogy az egyik jobbra futna, míg a másik balra, vagy ne tépnék meg egymást egy plasztik tehén miatt, vagy az egyik ne durcázna, mint a szamár, míg a másik már hetedhét országon, ahol a kurtafarkú malac túr azon is túl...
Végül sima gigantikus hiperben vettem nekik fagyit, vígaszdíjnak. Jó lett volna beülni valahová, mert én beülni nagyon szeretek, de a mozi környékén öt bisztróból öt zárva volt, pedig sokan korzóztak, tényleg szép idő volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése