Rutin

Nincs túl jó kedvem, ezért nem írok.

Szokásos rutin. Hétfô, kedd ovi, szerda délelôtt tánc, délután bölcsész játszóház, csütörtök, péntek ovi.
Ovi Andrisnak délelôtt, Majának délután is.
 Hazahozom ôket déli tizenkét órakor, az ebéd már készen, esznek, pihennek, hangoskodnak, majd ezek után visszakutyagolunk az ovihoz, Maját leadjuk, Andrissal hazamegyünk, ô alszik, én tökölök, 16.45-re ismét megyünk Majáért.

Maja azért jön haza ebédelni, mert pont a csoportszobájs elött kell elmennem átvenni Andrist és nem akarom, hogy megbántódjon, valamint azt mondja, hogy hangosak a menzán a nagyok. Ezt a dadus is megerôsítette.

Táncolni, bulizni a játszóházba, oviba (=munkahelyre) nem én járok, grrr! Csak testôr vagyok, háttérmelós.

Oh, hát most jut eszembe, van mit mesélni. Andris úgy pofára esett a lábbal hajthatós motorral, hogy letört egy darabka foga. Metszôfog, felül, a kirakatban. Szerencsére nem nagyon, de attól még látszik. Tudom, tudom, tejfog. De én úgy ríttam, mint egy szamár.
Átmentünk az úton és nem emelte fel a járdaszegélynél az elsô kereket.
Három járókelô nyugtatgatott, helyesek voltak. Az én szép kisbabám most egy boxolóra hasonlít. :/