Csaladi legenda a "hulyeseget csinaltam, megborokkaztam". Kistesom mondta, miutan egyszer megvagta magat apukam borotvajaval. Ket eves lehetett. Latta, hogy hogy kell hasznalni, gondolt egyet es kiprobalta o is. Volt nagy riadalom, de szerencsere csak picit verzett a seb.
Andrej is megtalalta az apja borotvajat tegnap, o is tudta, mit kell vele csinalni, meg is vagta magat es szerencsere o is csak nagyon picit. Pontosan egy millimeternel is rovideb sebet vagott magan, a szajanal.
Mar negy eve feltem ettol, hogy bekovetkezik es tessek. Eppen csak felraktam Andrejt a furdoszobai samlira, kezebe nyomtam a fogkefejet, hogy mosson fogat*, kimentem Majaert, hogy meltoztasson os is jonni es fogat mosni, mire latom, hogy baj van. Termeszetesen az elso dolgom volt leuvolteni apjuk fejet, aki rossz helyen hagyta a borotvat, aztan megnyugtattam Andrejt. En elegge panikolos vagyok, ha nagyobb baj tortenne nem allnam meg a helyem. Ez egyaltalan nem jo igy.
A gyerekneveles kimenetele sokban mulik a szerencsen, mondta Andi baratnom es igaza van.
Az ilyet el sem szabad meselni, mert meg ki leszek kialtva szaranyanak.
* Termeszetesen en is atsikalom nekik.
A blogodból pont az jön le, hogy egy tündéri anya vagy, aki a kétségeit és a nehézségeket is elmeséli nekünk, nem csak a habos-babos babázásokat, és én nagyon szeretem a gyerekes történeteidet (is) ezért.
VálaszTörlésGyerekfogakat sikálni annyira cukiság, nekem az az egyik hobbim. :)
Koszi a bokot!!!
VálaszTörlésAhelyett, hogy aludnank, itt "csacsoraszunk". (Grrr, neha ugy erzem magam, mint Joy. Nem vagyok biztos benne, hogy jol hasznalom a macskakarmokat. :D )