Beallok a sorba es en is elolvasom a Nem harap a spenot c. konyvet Pamela Druckermantol.
Meg csak par oldalt olvastam el es maris tele vagyok "aha-elmennyel" (divaosan szolva).
A francia szulok tenyleg nem ordibalnak a gyerekeikkel a jatszoteren, csak en. Szegyellem is, ezert moderalom magam.
Egyszeruen nem talalom a gyerekeimhez a megoldokulcsot, ha kitesszuk a labunkat az ajton, azonnal sikitni kezdenek es osszebalheznak azon, hogy ki legyen elol, holott elfernenk ketten is, de nem, nekik versenyezniuk kell, ami nem baj, csak miert fontos ehhez sikitva uvolteni es megtepni egymast? Leeg a pofamrol a bor. Jo, jo, ertem, buli, hogy viszhangzik a lepcshaz.
Tegnap leguggoltam es egyenkent a szemukbe neztem, mind a negybe es nagyon, de nagyon szepen megkertem oket, hogy egy hangot se adjanak ki. Mukodott. Kijutottunk az utcara csetepate nelkul.
Megyek, olvasok tovabb. A gyerekek alszanak. Betegek, lazasak. Kellett nekunk uszodaba menni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése