Gellért fürdőztünk

Csodák csodája, de sikerült elszabadulnunk kettecskén szórakozni. Gyerekek nélkül. Furcsa volt. Olyan, amilyennek Mollyblooom fogalmazta meg.

A Gellert fürdőbe mentünk. A pancsolás isteni volt, de sajnos befizettünk egy masszázsra is. Adrien masszőre egy kiégett, elhízott, fapofa volt, aki minden egyes testrész meggyúrása után egy jókorát csapott a megdögönyözött testrészre. Jó nagyot és jó csípőset. Ez mire jó? Közben arról mesélt a kollégájának, hogy az előző vendég talpa büdös volt. 

Az én masszőz lányom jól dolgozott, nincs okom panaszra. Nekem az volt egyedül a gondom, hogy elviselhetetlenül büdös volt a lepedő, amire feküdnöm kellett és amibe az orromat kellett belefúrni. Én nem vagyok finnyás, de pár perc múlva elhúztam az orromtól a lepedőt, mert a szaglószervem nem bírt hozzászokni ehhez a bűzhöz. Pedig úgy tudtam, hogy a szaglószerv egy nagyon is alkalmazkodó szerv, nagyon gyorsan hozzászokik a rossz szagokhoz is és nem hisztizik. Először azt hittem fertőtlenítő szagot érzek, de egy idő után kételkedtem, ez nem lehet az, viszont magamtól nem jöttem rá, hogy ez milyen szag. Adrien jött rá, mert kivittem magammal a masszőr tanácsára, azt javasolta, hogy azzal menjek szaunázni. Adrien már messziről érezte a szagot és megvilágosodott: ezt az irtó elviselhetetlen bűzt éreztük a kinti medencéknél, a Gellért fürdő "kajáldájánál". Nem tudom másnak nevezni, mert az. Förtelmes agyonhasznált olajszagot árasztott mindenfelé. A patinás, elegáns, nagyhírű Gellért fürdő egész kinti területére. De úgy néz ki, van, aki nem ennyire kényes, mert sokan ettek ott. Például "kirántott" húsos zsemlét. Esküszöm, láttam, de magam sem hiszem el a mai napig és nem azért, mert nem finom, csak hát szerintem nem illik oda, pláne nem a gyomorforgató szaggal.  

IKL cikke jutott eszembe, tökéletesen jól megfogalmazta a magyar valóságot, amit rá lehet húzni a Gellért fürdőre is. Olvassátok el!

Ami a legjobb volt az egészben, az a 18 fokos minimedence. A legvégén bementünk az egyik gőzkabinba izzadni, majd be a hideg vizes medencébe, aztán ezt megismételtük jó sokszor, mert nagyon felfrissített, már nem zsibogott az agyunk a sok melegvíztől. Hála a 18 fokos medencének én továbbra is szeretem a Gellértet.

Hazafelé, mikor átértünk a Szabadság hídon, ami az én hídam, na jó Gazsi haveromé is, beugrottunk a Ráday utcába meginni egy málnaszörpöt. Tényleg nehéz mit kezdeni ennyi gyerekmentes szabadsággal.