Sztorizgatas

Beirattam Andrejt az oviba, szeptemberben kezdhet. Alllllllllllllllllitolag nem baj, ha addigra nem lesz szobatiszta, ezt hallom mindenkitol, Saratol, Sylvietol, Noemitol, de azert a biztonsag kedveert errol megbizonyosodnom az igazgatononel is. 

Voltam allaskozvetitoben. Most nincs mozgas, ha pedig lesz, akkor elmehetek kasszasnonek, takaritononek, polcfeltoltonek. Micsoda panorama! Nem, mintha mindenaron irodaban szeretnek feneket noveszteni, plane miutan Troll Niki oly szepeket irt a takaritasrol. Teny, hogy a mai napig idegesit, hogy Cristhine (eredetileg Krisztina) 15-szor jobban keresett nalam, mert az olasz ugynokunk babaja volt. Nem a cegem alkalmazottja volt, hanem az olasz ficko utanfutoja. Az en sajat fonokeim fizettek meg ot nagyon busasan, mig nekem azt hazudtak, hogy nem, nem ok fizetnek. Pfff! Miert kell hazudni? En nem ertem. Plane tobbizben. Cristhine (eredetileg Krisztina) a munka utan megjelent a kis szamlafuzetevel, pecsetkejevel es befaradt a penzugyi osztalyunkra, elotte eldumcsizott velem, hogy jott a penzeert. A fonokeim pedig 6 even keresztul azt hazudtak az arcomba, hogy Gianmario fizeti Cristhinet. 

Jo, hat ertem a fonokeimet is, ha nem fizetik Cristhinet (eredetileg blablablabla), nincs munka, mennek mashova.
Kepzeljetek el egy 70 koruli nos pasast, egy 50 koruli venkisasszonyt (na joooo, csinoska). Ha a pasas Magyarorszagon tartozkodott, a venkisasszonynal lakott. A csaj rakta a cukrot a pasas kavejaba, megkevergette a faszi kavejat, mikozben zajlott a targyalas, eleg helyenkivuli volt.

Masik sztori:

Az elso babat vartam, amikor Del-Tirolba kellett menni dolgozni, ami nagyon erdekes munka volt, mert az Osztrak-Magyar Monarchiaban epitett, majd hosszu-hosszu eveken at az enyeszet ette vasutat ujitotta fel nagyon szepen es maganerobol a Provincia Autonoma di Bolzano. Azaz ez nem olasz allami penzforrasbol tortent es nem is EU-bol (jo, jo, tudom, minden osszeer valahol). Ezt a vasutvonalat mentunk bemutatni nehany MAV-os es GYSEV-es kolleganak, valamint en ilyen almaultetvenyeket akkor lattam eloszor eletemben, mint amik ott vannak. Pont ertek az almak. Azota is almom, hogy olyan almat egyek, mint ami ott terem, isteni finom, leirhatatlan, az ember sirva fakad, annyira. Messzi jartunk meg, amikor felsejlettek az ultetvenyek. Eloszor azt hittem, hogy szololugasokat latok, kesobb esett le a tantusz, hogy ez almaultetveny. Latvanynak is csudaklassz, hat meg beleharapni! 

Odauton eltevedtunk. Soforok vezettek, GPS-t hasznaltak es igy tevedtunk el. Mar keso este volt, a GPS rovid utnak a szerpentint mutatta, hat mi ratekeredtunk. Az orrunkig sem lattunk. Veszitettunk 2 orat, az olasz partnerek mar tukon ultek, hol az eg uraban vagyunk, kihul a vacsora. Masnap munka, harmadnap munka, negyednap visszautaztunk, de a ferfiak kitalaltak, hogy menjunk ugyanazon a szerpentinen vissza, lassuk hol koszaltunk par napja a sotetben, biztosan szep lesz. Egyedul voltam no, egyedeul terhes, rohadtul nem hianyzott ez az ut, mondtam is, de 8-10 ferfi le sem bagozott. Furcsa, nem? Egy kis kirandulas nem art, feltetelezem ezt gondoltak. Persze, en is szeretek kirandulni, de amikor lesni kell a vernyomast, amikor az cseng az ember fuleben, amit a nogyogyasz mondott, miszerint meg is halhatok, hat nem hianyzott. Sajnos sokaig azt gondoltam, hogy en serthetetlen vagyok, az orok szerencses, egy kis vernyomas nem szamit. Holott szamitott, mert pihenoidoben folyamatosan mertem, de akkor meg nem kellett gyogyszert szednem. Nem eshet bajom, gondoltam, kozben pedig folyamatosan mertem a vernyomasomat, amikor csak lehetett. Nem voltak jok az eredmenyek.

Ejfel korul ertunk Budaorsre, taxit nem kivant fizetni a fonokom es en ezt elfogadtam. Furcsa. Biztos nem volt erom vitatkozni, csak kozoltem vele, hogy oldja meg, haza kell jutnom. Egy ultrakocsog kollegam kozolte, hogy o mar Pista bacsit bevallalta, de a fonok megis megdumalta vele, hogy hatra beferek. 

A kollega, amikor a Petofi hidhoz ertunk leparkolt (mert o ott lakik), kitett es megmutatta, hogy tessek, itt van a villamosmegallo, itt kell felszallni a villamosra. Szo szerint igy zajlott. 2 darab villamosmegallonyit nem volt kepes gurulni velem az otthonomig, siman kitett ejfel utan az utcara, menjek haza villamossal, ha jar egyaltalan. Masnap persze bekoptem a fonoknel es minden kolleganak elmeseltem az esetet, amilyen az adjon isten, olyan a fogadj isten. Termeszetesen a kocsog kollega utana egeszen kedves volt hozzam. En nem.

Akkor sem volt mar tul sok eszem, nem is tudom miert nem hivtam taxit. Nem tudom. Vagy miert nem vertem az asztalt. Nem tudom. 

Talan megis jobb osztrigat szedegetni, mint a fenti kornyezetben folytatni.