Itt volt nalunk Barbi, kereken egy hetig. Hetfon jott, vasarnap tavozott (mondom, kerek-perec egy het volt).
Nagyon hasznos volt, hogy eljott, mert igy gatyaba razott es meg egy csomo helyre is eljututtunk, peldaul a Cite des enfants-ba, ami olyasmi, mint a Csodak Palotaja Pesten. Oriasi volt, en nagyon elveztem, de nemcsak en, hanem Maja is es Barbi is, sot, valoszinuleg Andrej is, mert allandoan ki akart nezni a babakocsijabol, ezert -bar tilos-, de kipolcoltam es felultettem ot. Igaz, hogy csak Magyarorszagon tartjak ezt a "tilos a felultetest" ilyen szigoruan az anyukak, mert itt Franciaorszagban mar tobb anyuka kerdezte tolem, hogy mar megtartja-e magat, ha ultetem.
A Cite des enfants (Csodak palotaja) olyan, mint egy vidampark, csak annal sokkal erdekesebb. Volt vizes blokk, volt epitesi terulet talicskaval, vedomellennyel, vedosisakkal, szivacsteglaval, volt labirintus, amiben kulonbozo feladatokat kellett megoldani, volt fenytoll, amivel a sima falra lehetett irni, volt szaglo es zajos csale oszlop, meg kellett szagolni, vagy hallgatni es megmondani, hogy citromot, vagy almat erez-e az ember, vagy vonat erkezeset hallja-e. Sorolhatnam, hogy mik voltak, de nem teszem, menjetek, probaljatok ki ti is!
Haromszor voltunk ott: eloszor, utoljara es soha tobbet.
A masik allatkert Parizsban a Jardin des Plantes-ben volt (ejtsd: zsardendeplant), itt mar tobbszor jartunk. Legalabb latni parducokat, struccot, dromedart es egyeb egzotikus allatokat. A belepo olcsobb, mint a csaladi falusi allatkert. Csak 9 Euro volt. Sajnos eleredt az eso, igy csak 50 percet nezelodhettunk, utana bemenekultunk a La baleine nevu etterembe, ami sajnos kicsit proccos etterem volt, emiatt nem ehettem magam kipukkanasig, de nem baj, ugyis fogyokurazok. Januar 5. ota 3 kilot fogytam, ami egyenlo a semmivel, de legalabb elindult es nem adom fel. A modszerem: kevesebbet eszem, nem eszem butasagokat, nem vacsorazok.
Voltunk meg a szokasos Woupi-ban, ez egy klasszikus jatszohaz, oriasi csuszdakkal, ugralovarakkal, trambulinokkal, majomhaloval. Az a jo benne, hogy a felnott is csuszhat-maszhat a gyerekevel. Erdekes volt, hogy Maja Barbival ki akarta probalni azt az ugralovarat, amitol eddig felt es nem volt hajlando felmaszni ra. Utana meg az apjat is felkonyorogte ra, legalabb 3-szor leugrottak rola.
Sajnos hipp-hopp eltelt a het, de nem szomorkodtam, mert jol kidumalhattam magam, Barbi ellatott eletviteli tanacsokkal, igy most jol vagyok, sot, van egy jo hirem, ugy nez ki, hogy koltozunk. Genfbe. Amikor meghallottam, hogy sikerult, majdnem bogtem boldogsagomban. Itt akarom hagyni ezt a szarfalut. Barmikor kepes vagyok ujrakezdeni, mint a fonix madar. Adrien-nek novemberben jott az otlete, hogy a legjobb lenne Svajcban dolgozni, nem Parizsban es elkezdett informaciok utan nezni, keresgelni. Tegnap volt interjun es maris a kezeben van a munka. Oriasi! Hogy oszinte legyek, hittem benne, tudtam, hogy meg tudja csinalni, mert egyreszt nagyon odarakta magat, sok energiat fektetett a munkakeresesbe, valamint annyira hisz magaban, hogy ugy gondolja o fujja a passzat szelet (a hires francia nagykepuseg, ugyebar).
Azt meg nem tudjuk, hogy hogyan tovabb, mikor mondjuk fel ezt a csudalatos lakast, amiben most elunk, de valoszinuleg eloszor o megy, ledolgozza a probaidot (3 honap), aztan mi is utazunk (en es a gyerekek). Persze 3 honapig nem birjuk ki nelkule, plane Maja, o nagyon sokat emlegeti az apjat, ha nincs itthon.
Ugy erzem uj eletet kezdhetuk, mert sajnos minket is felzabalt a hetkoznap, a botladozas a gyereknevelesben.
Andrej felebredt, megyek. Grrr!
Ismét le kell írjam, hogy ez a fotó Rólad, és a gyerekekről, könnyfakasztóan jól sikerült..:')
VálaszTörlésA költözéshez, és újrakezdéshez sok-sok sikert kívánok!